Psalms 73

(En Salme af Asaf.) Visselig, god er Gud mod Israel; mod dem, der er rene af Hjertet!

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

Mine Fødder var nær ved at snuble, mine Skridt var lige ved at glide;

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

thi over Dårerne græmmed jeg mig, jeg så, at det gik de gudløse vel;

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

thi de kender ikke til Kvaler, deres Livskraft er frisk og sund;

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

de kender ikke til menneskelig Nød, de plages ikke som andre.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Derfor har de Hovmod til Halssmykke, Vold er Kappen, de svøber sig i.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Deres Brøde udgår af deres Indre, Hjertets Tanker bryder igennem.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

I det dybe taler de ondt, i det høje fører de Urettens Tale,

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

de løfter Munden mod Himlen, Tungen farer om på Jorden.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Derfor vender mit Folk sig hid og drikker Vand i fulde Drag.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

De siger: "Hvor skulde Gud vel vide det, skulde den Højeste kende dertil?"

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

Se, det er de gudløses kår, altid i Tryghed, voksende Velstand!

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Forgæves holdt jeg mit Hjerte rent og tvætted mine Hænder i Uskyld,

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

jeg plagedes Dagen igennem, blev revset på ny hver Morgen!

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Men jeg tænkte: "Taler jeg så, se, da er jeg troløs imod dine Sønners Slægt."

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Så grundede jeg på at forstå det, møjsommeligt var det i mine Øjne,

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Til jeg kom ind i Guds Helligdomme, skønned, hvordan deres Endeligt bliver:

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Du sætter dem jo på glatte Steder, i Undergang styrter du dem.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Hvor brat de dog lægges øde, går under, det ender med Rædsel!

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

De er som en Drøm, når man vågner, man vågner og regner sit Syn for intet.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Så længe mit Hjerte var bittert og det nagede i mine Nyrer,

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

var jeg et Dyr og fattede intet, jeg var for dig som Kvæg.

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Dog bliver jeg altid hos dig, du holder mig fast om min højre;

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

du leder mig med dit Råd og tager mig siden bort i Herlighed.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Hvem har jeg i Himlen? Og har jeg blot dig, da attrår jeg intet på Jorden!

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Lad kun mit Kød og mit Hjerte vansmægte, Gud er mit Hjertes Klippe, min Del for evigt.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Thi de, der fjerner sig fra dig, går under, - du udsletter hver, som er dig utro.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

Men at leve Gud nær er min Lykke, min Lid har jeg sat til den Herre HERREN, at jeg kan vidne om alle dine Gerninger.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.