Job 15

Тогава теманецът Елифаз отговори и каза:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Мъдър човек отговаря ли с вятърничаво знание и пълни ли корема си с източния вятър?

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Спори ли със приказки, които не помагат, или с речи, от които няма полза?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Наистина ти унищожаваш страха от Бога и възпираш молитвата със размишление пред Бога,

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

защото вината ти поучава устата ти и ти избираш езика на коварните.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Устата ти те осъжда, а не аз; да, устните ти против теб свидетелстват.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Ти ли си първият роден човек? Или си създаден преди хълмовете?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Чул ли си Божия таен съвет? Или в себе си заключваш мъдростта?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Какво знаеш ти, което ние да не знаем? Какво разбираш ти, което в нас го няма?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Между нас са както белокосите, така и старците, по-богати на дни от баща ти.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Божиите утешения и меките към тебе думи малко ли са ти?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Какво те блазни сърцето ти и защо святкат очите ти,

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

за да обръщаш духа си против Бога и да изпускаш такива думи от устата си?

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Какво е човек, че да е чист, и роденият от жена, че да е праведен?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Ето, Той не се доверява на светите Си и небесата не са чисти в очите Му —

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

колко по-малко гнусният и непотребният човек, който пие неправда като вода!

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Аз ще ти кажа, послушай ме; каквото съм видял, ще ти разкажа,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

което мъдрите оповестиха и не скриха още от бащите си;

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

на тях единствено бе дадена земята и чужденец не мина между тях.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Безбожният се мъчи през всичките си дни, години преброени се пазят за насилника.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Глас на ужаси звучи в ушите му и в мир унищожителят го връхлетява.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Не вярва, че от мрака ще се върне; за меча е определен.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

За хляб се скита — но къде е? Знае, че денят на мрак за него е готов.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Теснота и страх го ужасяват, и като цар, готов за бой, го побеждават,

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

понеже против Бога той ръката си простира и срещу Всемогъщия се сили;

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

спуска се с корав врат против Него, с дебелите гърбици на щита си;

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

понеже с тлъстината си покри лицето си, на слабините си натрупа лой;

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

и в запустели градове живее, в необитаеми къщи, готови за събаряне.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Той няма да забогатее, нито имотът му ще устои, и изобилието му няма да се разпростре по земята.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Няма да избяга от тъмнината, пламъкът ще изсуши издънките му и той ще премине от дъха на устата Му.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Нека не се доверява на суета, измамен, защото суета ще бъде и отплатата му.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Денят му още не е дошъл и вече се е изпълнил; и клонът му не ще раззеленее.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Като лозата ще изрони неузрялото си грозде и като маслината цвета си ще захвърли;

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

защото събранието на лицемерите е безплодно и огън ще погълне шатрите на подкупничеството.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Те зачеват зло и раждат грях, и сърцето им подготвя измама.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.