Job 27

addidit quoque Iob adsumens parabolam suam et dixit

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

vivit Deus qui abstulit iudicium meum et Omnipotens qui ad amaritudinem adduxit animam meam

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

quia donec superest halitus in me et spiritus Dei in naribus meis

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

non loquentur labia mea iniquitatem nec lingua mea meditabitur mendacium

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

absit a me ut iustos vos esse iudicem donec deficiam non recedam ab innocentia mea

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

iustificationem meam quam coepi tenere non deseram nec enim reprehendit me cor meum in omni vita mea

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

sit ut impius inimicus meus et adversarius meus quasi iniquus

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

quae enim spes est hypocritae si avare rapiat et non liberet Deus animam eius

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

numquid clamorem eius Deus audiet cum venerit super illum angustia

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

aut poterit in Omnipotente delectari et invocare Deum in omni tempore

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

docebo vos per manum Dei quae Omnipotens habeat nec abscondam

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

ecce vos omnes nostis et quid sine causa vana loquimini

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

haec est pars hominis impii apud Deum et hereditas violentorum quam ab Omnipotente suscipient

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

si multiplicati fuerint filii eius in gladio erunt et nepotes eius non saturabuntur pane

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

qui reliqui fuerint ex eo sepelientur in interitu et viduae illius non plorabunt

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

si conportaverit quasi terram argentum et sicut lutum praeparaverit vestimenta

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

praeparabit quidem sed iustus vestietur illis et argentum innocens dividet

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

aedificavit sicut tinea domum suam et sicut custos fecit umbraculum

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

dives cum dormierit nihil secum auferet aperit oculos suos et nihil inveniet

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

adprehendit eum quasi aqua inopia nocte opprimet eum tempestas

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

tollet eum ventus urens et auferet et velut turbo rapiet eum de loco suo

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

et mittet super eum et non parcet de manu eius fugiens fugiet

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

stringet super eum manus suas et sibilabit super illum intuens locum eius

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.