Psalms 18

För sångmästaren; av HERRENS tjänare David, som talade till HERREN denna sångs ord, när HERREN hade räddat honom från alla hans fienders hand och ur Sauls våld.

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

Han sade:  Hjärtligen kär har jag dig, HERRE, min starkhet,

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

 HERRE, mitt bergfäste, min borg och min räddare,  min Gud, min klippa, till vilken jag tager min tillflykt,  min sköld och min frälsnings horn, mitt värn.

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

 HERREN, den högtlovade, åkallar jag,  och från mina fiender bliver jag frälst.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

 Dödens band omvärvde mig,  och fördärvets strömmar förskräckte mig.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

 Dödsrikets band omslöto mig,  dödens snaror föllo över mig.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

 Men jag åkallade HERREN i min nöd  och ropade till min Gud.  Han hörde från sin himmelska boning min röst,  och mitt rop inför honom kom till hans öron.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

 Då skalv jorden och bävade,  och bergens grundvalar darrade;  de skakades, ty hans vrede var upptänd.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

 Rök steg upp från hans näsa  och förtärande eld från hans mun;  eldsglöd ljungade från honom.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

 Och han sänkte himmelen och for ned,  och töcken var under hans fötter.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

 Han for på keruben och flög,  han svävade på vindens vingar.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

 Han gjorde mörker till sitt täckelse,  till en hydda som omslöt honom;  mörka vatten, tjocka moln.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

 Av glansen framför honom veko molnen undan;  hagel föll, och eldsglöd for ned.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

 Och HERREN dundrade i himmelen,  den Högste lät höra sin röst;  hagel föll, och eldsglöd for ned.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

 Han sköt sina pilar och förskingrade dem,  ljungeldar i mängd och förvirrade dem.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

 Vattnens bäddar kommo i dagen,  och jordens grundvalar blottades,  för din näpst, o HERRE,  för din vredes stormvind.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

 Han räckte ut sin hand från höjden och fattade mig,  han drog mig upp ur de stora vattnen.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

 Han räddade mig från min starke fiende  och från mina ovänner, ty de voro mig övermäktiga.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

 De överföllo mig på min olyckas dag,  men HERREN blev mitt stöd.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

 Han förde mig ut på rymlig plats;  han räddade mig, ty han hade behag till mig.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

 HERREN lönar mig efter min rättfärdighet;  efter mina händers renhet vedergäller han mig.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

 Ty jag höll mig på HERRENS vägar  och avföll icke från min Gud i ogudaktighet;

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

 nej, alla hans rätter hade jag för ögonen,  och hans stadgar lät jag icke vika ifrån mig.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

 Så var jag ostrafflig inför honom  och tog mig till vara för missgärning.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

 Därför vedergällde mig HERREN efter min rättfärdighet,  efter mina händers renhet inför hans ögon.

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

 Mot den fromme bevisar du dig from,  mot en ostrafflig man bevisar du dig ostrafflig.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

 Mot den rene bevisar du dig ren,  men mot den vrånge bevisar du dig avog.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

 Ty du frälsar ett betryckt folk,  men stolta ögon ödmjukar du.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

 Ja, du låter min lampa brinna klart;  HERREN, min Gud, gör mitt mörker ljuset.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

 Ja, med dig kan jag nedslå härskaror,  och med min Gud stormar jag murar.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

 Guds väg är ostrafflig;  HERRENS tal är luttrat.  En sköld är han för alla      som taga sin tillflykt till honom.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

 Ty vem är Gud förutom HERREN,  och vem är en klippa utom vår Gud?

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

 Gud, du som omgjordade mig med kraft  och lät min väg vara lyckosam,

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

 du som gjorde mina fötter såsom hindens  och ställde mig på mina höjder,

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

 du som lärde mina händer att strida  och mina armar att spänna kopparbågen!

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

 Du gav mig din frälsnings sköld,  och din högra hand stödde mig,      och ditt saktmod gjorde mig stor;

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

 du skaffade rum för mina steg, där jag gick,  och mina fötter vacklade icke.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

 Jag förföljde mina fiender och hann upp dem;  jag vände icke tillbaka, förrän jag hade gjort ände på dem.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

 Jag slog dem, så att de icke mer kunde resa sig;  de föllo under mina fötter.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

 Du omgjordade mig med kraft till striden,  du böjde mina motståndare under mig.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

 Mina fiender drev du på flykten för mig,  och dem som hatade mig förgjorde jag.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

 De ropade, men det fanns ingen som frälste;  till HERREN, men han svarade dem icke.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

 Och jag stötte dem sönder till stoft för vinden,  jag kastade ut dem såsom orenlighet på gatan.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

 Du räddade mig ur folkets strider,  du satte mig till ett huvud över hedningar;  folkslag som jag ej kände blevo mina tjänare.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

 Vid blotta ryktet hörsammade de mig;  främlingar visade mig underdånighet.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

 Ja, främlingarnas mod vissnade bort;  med bävan övergåvo de sina borgar.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

 HERREN lever!  Lovad vare min klippa,  och upphöjd vare min frälsnings Gud!

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

 Gud, som har givit mig hämnd  och tvingat folken under mig;

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

 du som har befriat mig från mina fiender  och upphöjt mig över mina motståndare,  räddat mig från våldets man!

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

 Fördenskull vill jag tacka dig      bland hedningarna, HERRE,  och lovsjunga ditt namn. [ (Psalms 18:51)  Ty du giver din konung stor seger  och gör nåd mot din smorde,  mot David och hans säd till evig tid. ]

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *