Matthew 22

Och Jesus begynte åter tala till dem i liknelser och sade:

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

»Med himmelriket är det, såsom när en konung gjorde bröllop åt sin son.

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

Han sände ut sina tjänare för att kalla till bröllopet dem som voro bjudna; men de ville icke komma.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Åter sände han ut andra tjänare och befallde dem att säga till dem som voro bjudna: 'Jag har nu tillrett min måltid, mina oxar och min gödboskap äro slaktade, och allt är redo; kommen till bröllopet.'

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

Men de aktade icke därpå, utan gingo bort, den ene till sitt jordagods, den andre till sin köpenskap.

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

Och de övriga grepo hans tjänare och misshandlade och dräpte dem.

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

Då blev konungen vred och sände ut sitt krigsfolk och förgjorde dråparna och brände upp deras stad.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Därefter sade han till sina tjänare: 'Bröllopet är tillrett, men de som voro bjudna voro icke värdiga.

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

Gån därför ut till vägskälen och bjuden till bröllopet alla som I träffen på.'

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

Och tjänarna gingo ut på vägarna och samlade tillhopa alla som de träffade på, både onda och goda, och bröllopssalen blev full av bordsgäster.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

Men när konungen nu kom in för att se på gästerna, fick han där se en man som icke var klädd i bröllopskläder.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

Då sade han till honom: 'Min vän, huru har du kommit hitin, då du icke bär bröllopskläder?' Och han kunde intet svara.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

Då sade konungen till tjänarna: 'Gripen honom vid händer och fötter, och kasten honom ut i mörkret härutanför.' Där skall vara gråt och tandagnisslan.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Ty många äro kallade, men få utvalda.»

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Därefter gingo fariséerna bort och fattade det beslutet att de skulle söka snärja honom genom något hans ord.

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

Och de sände till honom sina lärjungar, tillika med herodianerna, och läto dem säga: »Mästare, vi veta att du är sannfärdig och lär om Guds väg vad sant är, utan att fråga efter någon; ty du ser icke till personen.

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Så säg oss då: Vad synes dig? Är det lovligt att giva kejsaren skatt, eller är det icke lovligt?»

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Men Jesus märkte deras ondska och sade: »Varför söken I att snärja mig, I skrymtare?

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

Låten mig se skattepenningen.» Då lämnade de fram till honom en penning.

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Därefter frågade han dem: »Vems bild och överskrift är detta?»

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

De svarade: »Kejsarens.» Då sade han till dem: »Så given då kejsaren vad kejsaren tillhör, och Gud vad Gud tillhör.»

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

När de hörde detta, förundrade de sig. Och de lämnade honom och gingo sin väg.

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Samma dag trädde några sadducéer fram till honom och ville påstå att det icke gives någon uppståndelse; de frågade honom

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

och sade: »Mästare, Moses har sagt: 'Om någon dör barnlös, så skall hans broder i hans ställe äkta hans hustru och skaffa avkomma åt sin broder.'

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

Nu voro hos oss sju bröder. Den förste tog sig hustru och dog, och eftersom han icke hade någon avkomma, lämnade han sin hustru efter sig åt sin broder.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

Sammalunda ock den andre och den tredje, allt intill den sjunde.

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

Sist av alla dog hustrun.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

Vilken av de sju skall då vid uppståndelsen få henne till hustru? De hade ju alla äktat henne.»

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

Jesus svarade och sade till dem: »I faren vilse, ty I förstån icke skrifterna, ej heller Guds kraft.

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Vid uppståndelsen taga män sig icke hustrur, ej heller givas hustrur åt män, utan de äro då såsom änglarna i himmelen.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

Men vad nu angår de dödas uppståndelse, haven I icke läst vad eder är sagt av Gud:

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

'Jag är Abrahams Gud och Isaks Gud och Jakobs Gud'? Han är en Gud icke för döda, utan för levande.»

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

När folket hörde detta, häpnade de över hans undervisning.

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

Men när fariséerna fingo höra att han hade stoppat munnen till på sadducéerna, samlade de sig tillhopa;

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

och en av dem, som var lagklok, ville snärja honom och frågade:

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

»Mästare, vilket är det yppersta budet i lagen?»

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Då svarade han honom: »'Du skall älska HERREN, din Gud, av allt ditt hjärta och av all din själ och av allt ditt förstånd.'

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Detta är det yppersta och förnämsta budet.

Ez az első és nagy parancsolat.

Därnäst kommer ett som är detta likt: 'Du skall älska din nästa såsom dig själv.'

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

På dessa två bud hänger hela lagen och profeterna.»

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Men då nu fariséerna voro församlade, frågade Jesus dem

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

och sade: »Vad synes eder om Messias, vems son är han?» De svarade honom: »Davids.»

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Då sade han till dem: »Huru kan då David, genom andeingivelse, kalla honom 'herre'? Han säger ju:

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

 'Herren sade till min herre:  Sätt dig på min högra sida,  till dess jag har lagt dina fiender  under dina fötter.'

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Om nu David kallar honom 'herre', huru kan han då vara hans son?»

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

Och ingen förmådde svara honom ett ord. Ej heller dristade sig någon från den dagen att vidare ställa någon fråga till honom.

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.