Job 33

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

“Ama şimdi lütfen sözümü dinle, Eyüp, Söyleyeceğim her şeye kulak ver.

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Ağzımı açtım açacağım, Söyleyeceklerim dilimin ucunda.

Igaz szívből *származnak* beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Sözlerim temiz bir yürekten çıkıyor, Dudaklarım bildiklerini içtenlikle söylüyor.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Beni Tanrı’nın Ruhu yarattı, Her Şeye Gücü Yeten’in soluğu yaşam veriyor bana.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Elinden gelirse beni yanıtla, Kendini hazırla, karşımda dur.

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Tanrı’nın önünde ben de tıpkı senin gibiyim, Ben de balçıktan yaratıldım.

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Onun için dehşetim seni yıldırmasın, Baskım sana ağır gelmesin.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

“Sesin hâlâ kulaklarımda, Şöyle demiştin:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

‘Ben kusursuz ve günahsızım, Temiz ve suçsuzum.

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

Yine de Tanrı bana karşı bahane arıyor, Beni düşman görüyor.

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Ayaklarımı tomruğa vuruyor, Yollarımı gözetliyor.’

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

“Ama sana şunu söyleyeyim, Bu konuda haksızsın. Çünkü Tanrı insandan büyüktür.

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

İnsanın hiçbir sözünü yanıtlamıyor diye Niçin O’nunla çekişiyorsun?

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Çünkü insan anlamasa da, Tanrı şu ya da bu yolla konuşur.

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

Rüyada, geceleyin görümde, İnsanları ağır uyku basınca, Yatakta yatarlarken,

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

Kulaklarına konuşur, Uyarısıyla onları korkutur;

Hogy eltérítse az embert a *rossz* cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

Onları yaptıkları kötülükten döndürmek, Gururdan uzak tutmak,

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Canlarını çukurdan, Hayatlarını ölümden kurtarmak için.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

İnsan yatağında acılarla, Kemiklerinde dinmez sızılarla yola getirilir.

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

Öyle ki, içi yemek kaldırmaz, En lezzetli yiyecekten tiksinir.

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

Eti erir, görünmez olur, Gözükmeyen kemikleri ortaya çıkar.

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Canı çukura, Hayatı ölüm meleklerine yaklaşır.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

“Yine de insana doğruyu bildirmek için Yanında bir melek, bin melekten biri Arabulucu olarak bulunursa,

És *az Isten* könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

Ona lütfeder de, ‘Onu ölüm çukuruna inmekten kurtar, Ben fidyeyi buldum’ derse,

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Eti çocuk eti gibi yenilenir, Gençlik günlerine döner.

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Dua ettiğinde Tanrı ondan hoşnut kalır, O da Tanrı’nın yüzünü görüp sevinir. Tanrı onun durumunu düzeltir.

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Sonra insanların önünde türkü çağırır: ‘Günah işleyip doğru yoldan saptım, Ama Tanrı hak ettiğim cezayı vermedi bana,

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Canımı çukura inmekten O kurtardı, Işığı görmek için yaşayacağım.’

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

“İşte, insanın canını çukurdan çıkarmak, Onu yaşam ışığıyla aydınlatmak için Tanrı bütün bunları iki kez, Hatta üç kez yapar.

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

“İşte, insanın canını çukurdan çıkarmak, Onu yaşam ışığıyla aydınlatmak için Tanrı bütün bunları iki kez, Hatta üç kez yapar.

Figyelj Jób, *és* hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

“İyi dinle, Eyüp, kulak ver, Sen sus, ben konuşacağım.

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Söyleyeceğin bir şey varsa söyle, Çünkü seni haklı çıkarmak isterim.

Ha *pedig* nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Yoksa, beni dinle, Sus da sana bilgelik öğreteyim.”