Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Y REASUMIÓ Job su discurso, y dijo:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Vive Dios, el cual ha apartado mi causa, Y el Omnipotente, que amargó el alma mía,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

Que todo el tiempo que mi alma estuviere en mí, Y hubiere hálito de Dios en mis narices,

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Mis labios no hablarán iniquidad, Ni mi lengua pronunciará engaño.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Nunca tal acontezca que yo os justifique: Hasta morir no quitaré de mí mi integridad.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Mi justicia tengo asida, y no la cederé: No me reprochará mi corazón en el tiempo de mi vida.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Sea como el impío mi enemigo, Y como el inicuo mi adversario.

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Porque ¿cuál es la esperanza del hipócrita, por mucho que hubiere robado, Cuando Dios arrebatare su alma?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

¿Oirá Dios su clamor Cuando la tribulación sobre él viniere?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

¿Deleitaráse en el Omnipotente? ¿Invocará á Dios en todo tiempo?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Yo os enseñaré en orden á la mano de Dios: No esconderé lo que hay para con el Omnipotente.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

He aquí que todos vosotros lo habéis visto: ¿Por qué pues os desvanecéis con fantasía?

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Ésta es para con Dios la suerte del hombre impío, Y la herencia que los violentos han de recibir del Omnipotente.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Si sus hijos fueren multiplicados, serán para el cuchillo; Y sus pequeños no se hartarán de pan;

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Los que le quedaren, en muerte serán sepultados; Y no llorarán sus viudas.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Si amontonare plata como polvo, Y si preparare ropa como lodo;

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

Habrála él preparado, mas el justo se vestirá, Y el inocente repartirá la plata.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Edificó su casa como la polilla, Y cual cabaña que el guarda hizo.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

El rico dormirá, mas no será recogido: Abrirá sus ojos, mas él no será.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Asirán de él terrores como aguas: Torbellino lo arrebatará de noche.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Lo antecogerá el solano, y partirá; Y tempestad lo arrebatará del lugar suyo.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dios pues descargará sobre él, y no perdonará: Hará él por huir de su mano.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Batirán sus manos sobre él, Y desde su lugar le silbarán.