Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Iov a luat din nou cuvîntul, a vorbit în pilde, şi a zis:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

,,Viu este Dumnezeu, care nu-mi dă dreptate! Viu este Cel Atotputernic, care îmi amărăşte viaţa,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

că atîta vreme cît voi avea suflet, şi suflarea lui Dumnezeu va fi în nările mele,

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

buzele mele nu vor rosti nimic nedrept, limba mea nu va spune nimic neadevărat.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Departe de mine gîndul să vă dau dreptate! Pînă la cea din urmă suflare îmi voi apăra nevinovăţia.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Ţin să-mi scot dreptatea, şi nu voi slăbi; inima nu mă mustră pentru niciuna din zilele mele.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Vrăjmaşul meu să fie ca cel rău, şi protivnicul meu ca cel nelegiuit!

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Ce nădejde -i mai rămîne celui nelegiuit; cînd îi taie Dumnezeu firul vieţii, cînd îi ia sufletul?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Îi ascultă Dumnezeu strigătele, cînd vine strîmtoarea peste el?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Este Cel Atotputernic desfătarea lui? Înalţă el în tot timpul rugăciuni lui Dumnezeu?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Vă voi învăţa căile lui Dumnezeu, nu vă voi ascunde planurile Celui Atotputernic.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Dar voi le cunoaşteţi, şi sînteţi de acelaş gînd; pentruce dar vorbiţi aşa de prosteşte?

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Iată soarta pe care o păstrează Dumnezeu celui rău, moştenirea pe care o hotărăşte Cel Atotputernic celui nelegiuit.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Dacă are mulţi fii, îi are pentru sabie, şi odraslele lui duc lipsă de pîne.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Ceice scapă din ai lui, sînt îngropaţi de ciumă, şi văduvele lor nu -i plîng.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Dacă strînge argint ca ţărîna, dacă îngrămădeşte haine ca noroiul, -

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

el le strînge, dar cel fără vină se îmbracă în ele, şi de argintul lui omul fără prihană are parte.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Casa lui este ca aceea pe care o zideşte molia, ca o colibă pe care şi -o face un străjer.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Se culcă bogat, şi moare despoiat; deschide ochii, şi totul a pierit.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Îl apucă groaza ca nişte ape; şi noaptea, îl ia vîrtejul.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Vîntul de răsărit îl ia, şi se duce; îl smulge cu putere din locuinţa lui.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Dumnezeu aruncă fără milă săgeţi împotriva lui, şi cel rău ar vrea să fugă să scape de ele.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Oamenii bat din palme la căderea lui, şi -l flueră la plecarea din locul lui.