Job 26

Jób pedig felele, és monda:
Iov a luat cuvîntul şi a zis:
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
,,Cît de bine ştii tu să vii în ajutorul slăbiciunii! Cum dai tu ajutor braţului fără putere!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Ce bune sfaturi dai tu celui fără pricepere! Ce belşug de înţelepciune dai tu la iveală!
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Către cine se îndreaptă cuvintele tale? Şi al cui duh vorbeşte prin tine?
A halottak is megremegnek *tőle;* a vizek alatt levők és azok lakói is.
Înaintea lui Dumnezeu tremură umbrele supt ape şi supt locuitorii lor;
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
înaintea Lui locuinţa morţilor este goală, adîncul n'are acoperiş.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
El întinde miazănoaptea asupra golului, şi spînzură pămîntul pe nimic.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Leagă apele în norii Săi, şi norii nu se sparg supt greutatea lor.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
Acopere faţa scaunului Său de domnie, şi Îşi întinde norul peste el.
Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
A tras o boltă pe faţa apelor, ca hotar între lumină şi întunerec.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Stîlpii cerului se clatină, şi se înspăimîntă la ameninţarea Lui.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Prin puterea Lui turbură marea, prin priceperea Lui îi sfarmă furia.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Suflarea Lui înseninează cerul, mîna Lui străpunge şarpele fugar.
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
Şi acestea sînt doar marginile căilor Sale, şi numai adierea lor uşoară ajunge pînă la noi! Dar tunetul lucrărilor Lui puternice cine -l va auzi?``