Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Giobbe riprese il suo discorso e disse:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

"Come vive Iddio che mi nega giustizia, come vive l’Onnipotente che mi amareggia l’anima,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

finché avrò fiato e il soffio di Dio sarà nelle mie nari,

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

le mie labbra, no, non diranno nulla d’ingiusto, e la mia lingua non proferirà falsità.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Lungi da me l’idea di darvi ragione! Fino all’ultimo respiro non mi lascerò togliere la mia integrità.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Ho preso a difendere la mia giustizia e non cederò; il cuore non mi rimprovera uno solo de’ miei giorni.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Sia trattato da malvagio il mio nemico e da perverso chi si leva contro di me!

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Quale speranza rimane mai all’empio quando Iddio gli toglie, gli rapisce l’anima?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Iddio presterà egli orecchio al grido di lui, quando gli verrà sopra la distretta?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Potrà egli prendere il suo diletto nell’Onnipotente? invocare Iddio in ogni tempo?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Io vi mostrerò il modo d’agire di Dio, non vi nasconderò i disegni dell’Onnipotente.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Ma queste cose voi tutti le avete osservate e perché dunque vi perdete in vani discorsi?

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Ecco la parte che Dio riserba all’empio, l’eredità che l’uomo violento riceve dall’Onnipotente.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Se ha figli in gran numero son per la spada; la sua progenie non avrà pane da saziarsi.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

I superstiti son sepolti dalla morte, e le vedove loro non li piangono.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Se accumula l’argento come polvere, se ammucchia vestiti come fango;

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

li ammucchia, sì, ma se ne vestirà il giusto, e l’argento l’avrà come sua parte l’innocente.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

La casa ch’ei si edifica è come quella della tignuola, come il capanno che fa il guardiano della vigna.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Va a letto ricco, ma per l’ultima volta; apre gli occhi e non è più.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Terrori lo sorprendono come acque; nel cuor della notte lo rapisce un uragano.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Il vento d’oriente lo porta via, ed egli se ne va; lo spazza in un turbine dal luogo suo.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Iddio gli scaglia addosso i suoi dardi, senza pietà, per quanto egli tenti di scampare a’ suoi colpi.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

La gente batte le mani quando cade, e fischia dietro a lui quando lascia il luogo dove stava.