Job 33

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Men hør nu Job, på min Tale og lyt til alle mine Ord!

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Se, jeg har åbnet min Mund, min Tunge taler i Ganen;

Igaz szívből *származnak* beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

mine Ord er talt af oprigtigt Hjerte, mine Læber fører lutret Tale.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Guds Ånd har skabt mig, den Almægtiges Ånde har givet mig Liv.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Svar mig, i Fald du kan, rust dig imod mig, mød frem!

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Se, jeg er din Lige for Gud, også jeg er taget af Ler;

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Rædsel for mig skal ikke skræmme dig, min Hånd skal ej ligge tyngende på dig.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Dog, det har du sagt i mit Påhør, jeg hørte så lydende Ord:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

"Jeg er ren og uden Brøde, lydeløs, uden Skyld;

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

men han søger Påskud imod mig, regner mig for sin Fjende;

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

han lægger mine Fødder i Blokken, vogter på alle mine Veje."

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

Se, der har du Uret, det er mit Svar, thi Gud er større end Mennesket.

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Hvorfor tvistes du med ham, fordi han ej svarer på dine Ord?

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Thi på een Måde taler Gud, ja på to, men man ænser det ikke:

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

I Drømme, i natligt Syn, når Dvale falder på Mennesker, når de slumrende hviler på Lejet;

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

da åbner han Menneskers Øre, gør dem angst med Skræmmebilleder

Hogy eltérítse az embert a *rossz* cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

for at få Mennessket bort fra Uret og udrydde Hovmod af Manden,

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

holde hans Sjæl fra Graven, hans Liv fra Våbendød.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Eller han revses med Smerter på Lejet, uafbrudt sfår der Hamp i hans Ben;

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

Livet i ham væmmes ved Brød og hans Sjæl ved lækker Mad

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

hans Kød svinder hen, så det ikke ses, hans Knogler, som før ikke sås, bliver blottet;

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

hans Sjæl kommer Graven nær, hans Liv de dræbende Magter.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

Hvis da en Engel er på hans Side, een blandt de tusind Talsmænd, som varsler Mennesket Tugt,

És *az Isten* könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

og den viser ham Nåde og siger: "Fri ham fra at synke i Graven, Løsepenge har jeg fået!"

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

da svulmer hans Legem af Friskhed, han oplever atter sin Ungdom.

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Han beder til Gud, og han er ham nådig, han skuer med Jubel hans Åsyn, fortæller Mennesker om sin Frelse.

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Han synger det ud for Folk: "Jeg synded og krænkede Retten og fik dog ej Løn som forskyldt!

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Han har friet min Sjæl fra at fare i Grav, mit Liv ser Lyset med Lyst!"

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

Se, alle disse Ting gør Gud to Gange, ja tre med Mennesket

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

for at redde hans Sjæl fra Graven, så han skuer Livets Lys!

Figyelj Jób, *és* hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Lyt til og hør mig, Job, ti stille, så jeg kan tale!

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Har du noget at sige, så svar mig, tal, thi gerne gav jeg dig Ret;

Ha *pedig* nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

hvis ikke, så høre du på mig, ti stille, at jeg kan lære dig Visdom!