Matthew 22

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Isus im ponovno prozbori u prispodobama:

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

"Kraljevstvo je nebesko kao kad neki kralj pripravi svadbu sinu svomu.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Posla sluge da pozovu uzvanike na svadbu. No oni ne htjedoše doći.

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

Opet posla druge sluge govoreći: 'Recite uzvanicima: Evo, objed sam ugotovio. Junci su moji i tovljenici poklani i sve pripravljeno. Dođite na svadbu!'"

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

"Ali oni ne mareći odoše - jedan na svoju njivu, drugi za svojom trgovinom.

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

Ostali uhvate njegove sluge, zlostave ih i ubiju.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Nato se kralj razgnjevi, posla svoju vojsku i pogubi one ubojice, a grad im spali."

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

"Tada kaže slugama: 'Svadba je, evo, pripravljena ali uzvanici ne bijahu dostojni.

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

Pođite stoga na raskršća i koga god nađete, pozovite na svadbu!'"

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

"Sluge iziđoše na putove i sabraše sve koje nađoše - i zle i dobre. I svadbena se dvorana napuni gostiju.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

Kad kralj uđe pogledati goste, spazi ondje čovjeka koji ne bijaše odjeven u svadbeno ruho.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

Kaže mu: 'Prijatelju, kako si ovamo ušao bez svadbenoga ruha?' A on zanijemi.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Tada kralj reče poslužiteljima: 'Svežite mu ruke i noge i bacite ga van u tamu, gdje će biti plač i škrgut zubi.'

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Doista, mnogo je zvanih, malo izabranih."

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

Tada farizeji odoše i održaše vijeće kako da Isusa uhvate u riječi.

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Pošalju k njemu svoje učenike s herodovcima da ga upitaju: "Učitelju! Znamo da si istinit te po istini putu Božjem učiš i ne mariš tko je tko jer nisi pristran.

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Reci nam, dakle, što ti se čini: je li dopušteno dati porez caru ili nije?"

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

Znajući njihovu opakost, reče Isus: "Zašto me iskušavate, licemjeri?

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Pokažite mi porezni novac!" Pružiše mu denar.

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

On ih upita: "Čija je ovo slika i natpis?"

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

Odgovore: "Carev." Kaže im: "Podajte dakle caru carevo, a Bogu Božje."

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Čuvši to, zadive se pa ga ostave i odu.

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

Toga dana pristupiše k njemu saduceji, koji vele da nema uskrsnuća, i upitaše ga:

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

"Učitelju, Mojsije reče: Umre li tko bez djece, neka se njegov brat oženi njegovom ženom te podigne porod bratu svomu.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

Bijaše tako u nas sedmero braće. Prvi se oženi i umrije bez poroda ostavivši ženu svom bratu.

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

Tako i drugi i treći, sve do sedmoga.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

A nakon svih umrije i žena.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

Kojemu će dakle od te sedmorice biti žena o uskrsnuću? Jer sva su je sedmorica imala."

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Odgovori im Isus: "U zabludi ste jer ne razumijete Pisama ni sile Božje.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

Ta u uskrsnuću niti se žene niti udavaju, nego su kao anđeli na nebu.

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

A što se tiče uskrsnuća mrtvih, zar niste čitali što vam reče Bog:

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

Ja sam Bog Abrahamov, Bog Izakov i Bog Jakovljev? Nije on Bog mrtvih, nego živih!"

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

Čuvši to, mnoštvo osta zaneseno njegovim naukom.

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

A kad su farizeji čuli kako ušutka saduceje, okupiše se,

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

a jedan od njih, zakonoznanac, da ga iskuša, upita:

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

"Učitelju, koja ja zapovijed najveća u Zakonu?"

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

A on mu reče: "Ljubi Gospodina Boga svojega svim srcem svojim, i svom dušom svojom, i svim umom svojim.

Ez az első és nagy parancsolat.

To je najveća i prva zapovijed.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Druga, ovoj slična: Ljubi svoga bližnjega kao sebe samoga.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

O tim dvjema zapovijedima visi sav Zakon i Proroci."

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

Kad se farizeji skupiše, upita ih Isus:

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

"Što mislite o Kristu? Čiji je on sin?" Kažu mu: "Davidov."

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

A on će njima: "Kako ga onda David u Duhu naziva Gospodinom, kad veli:

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Reče Gospod Gospodinu mojemu: 'Sjedi mi zdesna dok ne položim neprijatelje tvoje za podnožje nogama tvojim?'

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

Ako ga dakle David naziva Gospodinom, kako mu je sin?"

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.

I nitko mu nije mogao odgovoriti ni riječi, niti se od toga dana tko usudio upitati ga bilo što.