Job 27

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Job nastavi svoju besjedu i reče:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

"Živoga mi Boga što mi pravdu krati i Svesilnog koji dušu mi zagorča:

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

sve dok duha moga bude još u meni, dok mi dah Božji u nosnicama bude,

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

usne moje neće izustiti zloću niti će laž kakva doći na moj jezik.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Daleko od mene da vam dadem pravo, nedužnost svoju do zadnjeg daha branim.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Pravde svoje ja se držim, ne puštam je; zbog mojih me dana srce korit' neće.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Neka mi dušmana kob opakog snađe, a mog protivnika udes bezbožnikov!

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Čemu se nadati može kad vapije i kada uzdiže k Bogu dušu svoju?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Hoće li čuti Bog njegove krikove kada se na njega obori nevolja?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Zar će se radovat' on u Svesilnome, zar će Boga svakog časa zazivati?

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Ali Božju ruku ja ću vam pokazat' i neću vam sakrit namjere Svesilnog.

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Eto, sve ste sami mogli to vidjeti, što se onda u ispraznosti gubite?"

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

"Ovu sudbu Bog dosuđuje opakom, ovo baštini silnik od Svemogućeg.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Ima li sinova mnogo, mač ih čeka, a porod mu neće imat' dosta kruha.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Smrt će sahranit' preživjele njegove i udovice ih oplakivat neće.

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Ako i srebra k'o praha nagomila, ako i nakupi haljina k'o blata,

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

nek' ih skuplja, odjenut će ih pravednik, ljudi će nedužni podijeliti srebro.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Od paučine je kuću sagradio, kolibicu kakvu sebi diže čuvar:

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

bogat je legao, al' po posljednji put; kad oči otvori, ničeg više nema.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Usred bijela dana strava ga spopada, noću ga oluja zgrabi i odnese.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Istočni ga vjetar digne i odvuče, daleko ga baca od njegova mjesta.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Bez milosti njime vitla on posvuda, dok mu ovaj kuša umaći iz ruke.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Rukama plješću nad njegovom propašću i zvižde na njega kamo god došao.