Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Elifaz Temanac progovori tad i reče:

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

"Zar šupljom naukom odgovara mudrac i vjetrom istočnim trbuh napuhuje?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Zar on sebe brani riječima ispraznim, besjedama koje ničem ne koriste?

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Još više ti činiš: ništiš strah od Boga, pred njegovim licem pribranost ukidaš.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Tvoje riječi krivicu tvoju odaju, poslužio si se jezikom lukavih,

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

vlastita te usta osuđuju, ne ja, protiv tebe same ti usne svjedoče.

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Zar si prvi čovjek koji se rodio? Zar si na svijet prije bregova došao?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Zar si tajne Božje ti prisluškivao i mudrost čitavu za se prisvojio?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Što ti znadeš, a da i mi ne znamo, što ti razumiješ, a da to ne shvaćamo?

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Ima među nama i sijedih i starih kojima je više ljeta no tvom ocu.

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Zar su ti utjehe Božje premalene i blage riječi upućene tebi?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Što te srce tvoje tako slijepo goni i što tako divlje prevrćeš očima

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

kad proti Bogu jarost svoju okrećeš, a iz usta takve riječi ti izlaze!

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Što je čovjek da bi čist mogao biti? Zar je itko rođen od žene pravedan?

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Gle, ni u svece se On ne pouzdava, oku njegovu ni nebesa čista nisu,

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

a kamoli to biće gadno i buntovno, čovjek što k'o vodu pije opačinu!

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Mene sad poslušaj, poučit' te hoću, što god sam vidjeh, ispričat' ti želim,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

i ono što naučavahu mudraci ne tajeć' što su primili od pređa

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

kojima je zemlja ova bila dana kamo tuđin nije nikada stupio.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Zlikovac se muči cijelog svoga vijeka, nasilniku već su ljeta odbrojena.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Krik strave svagda mu u ušima ječi, dok miruje, na njeg baca se razbojnik.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Ne nada se da će izbjeći tminama i znade dobro da je maču namijenjen,

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

strvinaru da je kao plijen obećan. On znade da mu se dan propasti bliži.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Nemir i tjeskoba na njeg navaljuju, k'o kralj spreman na boj na nj se obaraju.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

On je protiv Boga podizao ruku, usuđivao se prkosit' Svesilnom

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Ohola je čela na njega srljao, iza štita debela dobro zaklonjen.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

Lice mu bijaše obloženo salom a bokovi pretilinom otežali.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Razrušene je zaposjeo gradove i kućišta nastanio napuštena. Srušit će se ono što za sebe sazda;

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

cvasti mu neće, već rasuti se blago, sjena mu se neće po zemlji širiti.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

On se tami više izmaknuti neće, opržit će oganj njegove mladice, u dahu plamenih usta nestat će ga.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

U taštinu svoju neka se ne uzda, jer će mu ispraznost biti svom nagradom.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Prije vremena će svenut' mu mladice, grane mu se nikad neće zazelenjet'.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Kao loza, grozd će stresat' svoj nezreo, poput masline pobacit će cvatove.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Da, bezbožničko je jalovo koljeno, i vatra proždire šator podmitljivca.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

Koji zlom zanesu, rađaju nesreću i prijevaru nose u utrobi svojoj."