Psalms 18

(Til sangmesteren. Af HERRENS tjener David, som sang HERREN denne sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans fjenders og af Sauls hånd. Han sang:) HERRE, jeg har dig hjerteligt kær, min Styrke!

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

HERRE, min Klippe, min Borg. min Befrier, min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn!

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

Jeg påkalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Dødens Reb omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig,

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig;

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

i min Vånde påkaldte jeg HERREN og råbte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Råb fandt ind til hans Ører!

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

Da rystede Jorden og skjalv, Bjergenes Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

båret af Keruber fløj han, svæved på Vindens Vinger;

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder gennem hans Skyer.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

HERREN tordnede fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst, Hagl og Ildgløder.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

Han udslyngede Pile, adsplittede dem, Lyn i Mængde og skræmmede dem.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

Vandenes Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, HERRE, for din Vredes Pust.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

Han udrakte Hånden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

På min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig til Værn.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Han førte mig ud i åbent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

thi jeg holdt mig til HERRENs Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

hans Bud stod mig alle for Øje, hans Lov skød jeg ikke fra mig.

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som stod ham for Øje!

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

Ja, min Lampe lader du lyse, HERRE, min Gud opklarer mit Mørke.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENs Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste på Højene,

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

oplærte min Hånd til Krig, så mine Arme spændte Kobberbuen!

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

Du gav mig din Frelses Skjold, din højre støttede mig, din Nedladelse gjorde mig stor;

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

slog dem ned, så de ej kunde rejse sig, men lå faldne under min Fod.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

du slog mine Fjender på Flugt, mine Avindsmænd rydded jeg af Vejen.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

De råbte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

Jeg knuste dem som Støv for Vinden, fejed dem bort som Gadeskarn.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

hører de om mig, lyder de mig, Udlandets Sønner kryber for mig;

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

Udlandets Sønner vansmægter, slæber sig frem af deres Skjul.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

den Gud, som giver mig Hævn, tvinger Folkeslag under min Fod

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

og frier mig fra mine vrede Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn,

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed, David og hans Æt evindelig.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *