Matthew 22

Og Jesus tog til Orde og talte atter i Lignelser til dem og sagde:

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

"Himmeriges Rige lignes ved en Konge, som gjorde Bryllup for sin Søn.

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

Og han udsendte sine Tjenere for at kalde de budne til Brylluppet; og de vilde ikke komme.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Han udsendte atter andre Tjenere og sagde: Siger til de budne: Se, jeg har beredt mit Måltid, mine Okser og Fedekvæget er slagtet, og alting er rede; kommer til Brylluppet!

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

Men de brøde sig ikke derom og gik hen, den ene på sin Mark, den anden til sit Købmandsskab;

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

og de øvrige grebe hans Tjenere, forhånede og ihjelsloge dem.

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

Men Kongen blev vred og sendte sine Hære ud og slog disse Manddrabere ihjel og satte Ild på deres Stad.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Da siger han til sine Tjenere: Brylluppet er beredt, men de budne vare det ikke værd.

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

Går derfor ud på Skillevejene og byder til Brylluppet så mange, som I finde!

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

Og de Tjenere gik ud på Vejene og samlede alle dem, de fandt, både onde og gode; og Bryllupshuset blev fuldt af Gæster.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

Da nu Kongen gik ind for at se Gæsterne, så han der et Menneske, som ikke var iført Bryllupsklædning.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

Og han siger til ham: Ven! hvorledes er du kommen herind og har ingen Bryllupsklædning på? Men han tav.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

Da sagde Kongen til Tjenerne: Binder Fødder og Hænder på ham, og kaster ham ud i Mørket udenfor; der skal der være Gråd og Tænders Gnidsel.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Thi mange ere kaldede, men få ere udvalgte."

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Da gik Farisæerne hen og holdt Råd om, hvorledes de kunde fange ham i Ord.

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

Og de sende deres Disciple til ham tillige med Herodianerne og sige: "Mester! vi vide, at du er sanddru og lærer Guds Vej i Sandhed og ikke bryder dig om nogen; thi du ser ikke på Menneskers Person.

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Sig os derfor: Hvad tykkes dig? Er det tilladt at give Kejseren Skat eller ej?"

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Men da Jesus mærkede deres Ondskab, sagde han: "I Hyklere, hvorfor friste I mig?

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

Viser mig Skattens Mønt!" Og de bragte ham en Denar".

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Og han siger til dem: "Hvis Billede og Overskrift er dette?"

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

De sige til ham: "Kejserens." Da siger han til dem: "Så giver Kejseren, hvad Kejserens er, og Gud, hvad Guds er!"

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

Og da de hørte det,undrede de sig, og de forlode ham og gik bort.

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Samme Dag kom der Saddukæere til ham, hvilke sige, at der ingen Opstandelse er, og de spurgte ham og, sagde:

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

"Mester! Moses har sagt: Når nogen dør og ikke har Børn, skal hans Broder for Svogerskabets Skyld tage hans Hustru til Ægte og oprejse sin Broder Afkom.

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

Men nu var der hos os syv Brødre; og den første giftede sig og døde; og efterdi han ikke havde Afkom, efterlod han sin Hustru til sin Broder.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

Ligeså også den anden og den tredje, indtil den syvende;

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

men sidst af alle døde Hustruen.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

Hvem af disse syv skal nu have hende til Hustru i Opstandelsen? thi de have alle haft hende."

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

Men Jesus svarede og sagde til dem: "I fare vild, idet I ikke kende Skrifterne, ej heller Guds Kraft.

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Thi i Opstandelsen tage de hverken til Ægte eller bortgiftes, men de ere ligesom Guds Engle i Himmelen.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

Men hvad de dødes Opstandelse angår, have I da ikke læst, hvad der er talt til eder af Gud, når han siger:

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

Jeg er Abrahams Gud og Isaks Gud og Jakobs Gud. Han er ikke dødes, men levendes Gud."

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

Og da Skarerne hørte dette, bleve de slagne af Forundring over hans Lære.

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

Men da Farisæerne hørte, at han havde stoppet Munden på Saddukæerne, forsamlede de sig.

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

Og en af dem, en lovkyndig, spurgte og fristede ham og sagde:

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

"Mester, hvilket er det store Bud i Loven?"

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Men han sagde til ham: "Du skal elske Herren din Gud med hele dit Hjerte og med hele din Sjæl og med hele dit Sind.

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Dette er det store og første Bud.

Ez az első és nagy parancsolat.

Men et andet er dette ligt: Du skal elske din Næste som dig selv.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Af disse to Bud afhænger hele Loven og Profeterne."

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Men da Farisæerne vare forsamlede, spurgte Jesus dem og sagde:

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

"Hvad tykkes eder om Kristus? Hvis Søn er han?" De sige til ham: "Davids."

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Han siger til dem: "Hvorledes kan da David i Ånden kalde ham Herre, idet han siger:

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

Herren sagde til min Herre: Sæt dig ved min højre Hånd, indtil jeg får lagt dine Fjender under dine Fødder.

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Når nu David kalder ham Herre, hvorledes er han da hans Søn?"

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

Og ingen kunde svare ham et Ord, og ingen vovede mere at rette Spørgsmål til ham efter den Dag.

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.