Job 15

Så tog Temaniten Elifaz til Orde og sagde:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

"Mon Vismand svarer med Mundsvejr og fylder sit Indre med Østenvind

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

for at hævde sin Ret med gavnløs Tale, med Ord, som intet båder?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Desuden nedbryder du Gudsfrygt og krænker den Stilhed, som tilkommer Gud.

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Din Skyld oplærer din Mund, du vælger de listiges Sprog.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Din Mund domfælder dig, ikke jeg, dine Læber vidner imod dig!

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Var du den første, der fødtes, kom du til Verden, før Højene var?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Mon du lytted til, da Gud holdt Råd, og mon du rev Visdommen til dig?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Hvad ved du, som vi ikke ved, hvad forstår du, som vi ikke kender?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Også vi har en gammel iblandt os, en Olding, hvis Dage er fler end din Faders!

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Er Guds Trøst dig for lidt, det Ord, han mildelig talede til dig?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Hvi river dit Hjerte dig hen, hvi ruller dit Øje vildt?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Thi du vender din Harme mod Gud og udstøder Ord af din Mund.

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Hvor kan et Menneske være rent, en kvindefødt have Ret?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

End ikke sine Hellige tror han, og Himlen er ikke ren i hans Øjne,

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

hvad da den stygge, den onde, Manden, der drikker Uret som Vand!

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Jeg vil sige dig noget, hør mig, jeg fortæller, hvad jeg har set,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

hvad vise Mænd har forkyndt, deres Fædre ikke dulgt,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

dem alene var Landet givet, ingen fremmed færdedes blandt dem:

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Den gudløse ængstes hele sit Liv, de stakkede År, en Voldsmand lever;

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Rædselslyde fylder hans Ører, midt under Fred er Hærgeren over ham;

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

han undkommer ikke fra Mørket, opsparet er han for Sværdet,

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

udset til Føde for Gribbe, han ved, at han står for Fald;

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Mørkets Dag vil skræmme ham. Trængsel og Angst overvælde ham som en Konge, rustet til Strid.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Thi Hånden rakte han ud mod Gud og bød den Almægtige Trods,

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

stormed bårdnakket mod ham med sine tykke, buede Skjolde.

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Thi han dækked sit Ansigt med Fedt og samlede Huld på sin Lænd.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

tog Bolig i Byer, der øde lå hen. i Huse, man ikke må bo i, bestemt til at ligge i Grus.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Han bliver ej rig, hans Velstand forgår, til Jorden bøjer sig ikke hans Aks;

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

han undkommer ikke fra Mørket. Solglød udtørrer hans Spire, hans Blomst rives bort af Vinden.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Han stole ikke på Tomhed han farer vild thi Tomhed skal være hans Løn!

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

I Utide visner hans Stamme, hans Palmegren skal ikke grønnes;

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

han ryster som Ranken sin brue af og kaster som Olietræet sin Blomst.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Thi vanhelliges Samfund er goldt, og Ild fortærer Bestikkelsens Telte;

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

svangre med Kvide, føder de Uret, og deres Moderskød fostrer Svig!

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.