Matthew 22

I odpovídaje Ježíš, mluvil jim opět v podobenstvích, řka:

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

Podobno jest království nebeské člověku králi, kterýž učinil svadbu synu svému.

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

I poslal služebníky své, aby povolali pozvaných na svadbu; a oni nechtěli přijíti.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Opět poslal jiné služebníky, řka: Povězte pozvaným: Aj, oběd můj připravil jsem, volové moji a krmný dobytek zbit jest, a všecko hotovo. Pojďtež na svadbu.

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

Ale oni nedbavše na to, odešli, jiný do vsi své a jiný po kupectví svém.

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

Jiní pak zjímavše služebníky jeho a posměch jim učinivše, zmordovali.

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

A uslyšav to král, rozhněval se; a poslav vojska svá, zhubil vražedníky ty a město jejich zapálil.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Tedy řekl služebníkům svým: Svadba zajisté hotova jest, ale ti, kteříž pozváni byli, nebyli hodni.

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

Protož jděte na rozcestí, a kteréžkoli naleznete, zovtež na svadbu.

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

I vyšedše služebníci ti na cesty, shromáždili všecky, kteréžkoli nalezli, zlé i dobré. A naplněna jest svadba hodovníky.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

Tedy všed král, aby pohleděl na hodovníky, uzřel tam člověka neoděného rouchem svadebním.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

I řekl jemu: Příteli, kteraks ty sem všel, nemaje roucha svadebního? A on oněměl.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

Tedy řekl král služebníkům: Svížíce ruce jeho i nohy, vezměte ho, a uvrztež jej do temností zevnitřních. Tamť bude pláč a škřipení zubů.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Nebo mnoho jest povolaných, ale málo vyvolených.

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Tedy odšedše farizeové, radili se, jak by polapili jej v řeči.

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

I poslali k němu učedlníky své s herodiány, řkouce: Mistře, víme, že pravdomluvný jsi a cestě Boží v pravdě učíš a nedbáš na žádného; nebo nepatříš na osobu lidskou.

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Protož pověz nám, co se tobě zdá: Sluší-li daň dáti císaři, čili nic?

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Znaje pak Ježíš zlost jejich, řekl: Co mne pokoušíte, pokrytci?

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

Ukažte mi peníz daně. A oni podali mu peníze.

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

I řekl jim: Čí jest tento obraz a svrchu napsání?

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

Řekli mu: Císařův. Tedy dí jim: Dejtež, co jest císařova, císaři, a co jest Božího, Bohu.

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

To uslyšavše, divili se, a opustivše jej, odešli.

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

V ten den přišli k němu saduceové, kteříž praví, že není z mrtvých vstání. I otázali se ho,

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

Řkouce: Mistře, Mojžíš pověděl: Umřel-li by kdo, nemaje dětí, aby bratr jeho právem švagrovství pojal ženu jeho a vzbudil símě bratru svému.

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

I bylo u nás sedm bratrů. První pojav ženu, umřel, a nemaje semene, zůstavil ženu svou bratru svému.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

Takž podobně i druhý, i třetí, až do sedmého.

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

Nejposléze pak po všech umřela i žena.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

Protož při vzkříšení kterého z těch sedmi bude žena? Nebo všickni ji měli.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

I odpověděv Ježíš, řekl jim: Bloudíte, neznajíce Písem ani moci Boží.

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Však při vzkříšení ani se nebudou ženiti ani vdávati, ale budou jako andělé Boží v nebi.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

O vzkříšení pak mrtvých zdaliž jste nečtli, co jest vám povědíno od Boha, kterýž takto dí:

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

Já jsem Bůh Abrahamův a Bůh Izákův a Bůh Jákobův; a Bůhť není Bůh mrtvých, ale živých.

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

A slyševše to zástupové, divili se učení jeho.

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

Farizeové pak uslyšavše, že by k mlčení přivedl saducejské, sešli se v jedno.

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

I otázal se ho jeden z nich zákoník nějaký, pokoušeje ho, a řka:

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

Mistře, které jest přikázání veliké v Zákoně?

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

I řekl mu Ježíš: Milovati budeš Pána Boha svého z celého srdce svého a ze vší duše své a ze vší mysli své.

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

To jest přední a veliké přikázání.

Ez az első és nagy parancsolat.

Druhé pak jest podobné tomu: Milovati budeš bližního svého jako sebe samého.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Na těch dvou přikázáních všecken Zákon záleží i Proroci.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

A když se sešli farizeové, otázal se jich Ježíš,

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

Řka: Co se vám zdá o Kristu? Čí jest syn? Řkou jemu: Davidův.

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Dí jim: Kterakž pak David v Duchu nazývá ho Pánem, řka:

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

Řekl Pán Pánu mému: Seď na pravici mé, dokavadž nepodložím nepřátel tvých, aby byli za podnože noh tvých?

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Poněvadž tedy David Pánem ho nazývá, i kterakž syn jeho jest?

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

A nižádný nemohl jemu odpovědíti slova, aniž se odvážil kdo více od toho dne jeho se nač tázati.

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.