Job 15

Tedy odpovídaje Elifaz Temanský, řekl:

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Zdali moudrý vynášeti má umění povětrné, aneb naplňovati východním větrem břicho své,

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Hádaje se slovy neprospěšnými, aneb řečmi neužitečnými?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Anobrž vyprazdňuješ i bázeň Boží, a modliteb k Bohu činiti se zbraňuješ.

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Osvědčujíť zajisté nepravost tvou ústa tvá, ač jsi koli sobě zvolil jazyk chytrých.

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Potupují tě ústa tvá, a ne já, a rtové tvoji svědčí proti tobě.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Zdaliž ty nejprv z lidí zplozen jsi, aneb prvé než pahrbkové sformován?

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Zdaliž jsi tajemství Boží slyšel, že u sebe zavíráš moudrost?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Co víš, čehož bychom nevěděli? Čemu rozumíš, aby toho při nás nebylo?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

I šedivýť i stařec mezi námi jest, ano i starší věkem než otec tvůj.

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Zdali malá jsou tobě potěšování Boha silného, čili něco je zastěňuje tobě?

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Tak-liž tě jalo srdce tvé, a tak-liž blíkají oči tvé,

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Že smíš odpovídati Bohu silnému tak pyšně, a vypouštěti z úst svých ty řeči?

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Nebo což jest člověk, aby se mohl očistiti, aneb spravedliv býti narozený z ženy?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

An při svatých jeho není dokonalosti, a nebesa nejsou čistá před očima jeho,

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Nadto ohavný a neužitečný člověk, kterýž pije nepravost jako vodu.

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Já oznámím tobě, poslyš mne; to zajisté, což jsem viděl, vypravovati budu,

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Což moudří vynesli a nezatajili, slýchavše od předků svých.

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

Jimž samým dána byla země, aniž přejíti mohl cizí prostředkem jejich.

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Po všecky své dny bezbožný sám se bolestí trápí, po všecka, pravím léta, skrytá před ukrutníkem.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

Zvuk strachu jest v uších jeho, že i v čas pokoje zhoubce připadne na něj.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Nevěří, by se měl navrátiti z temností, ustavičně očekávaje na sebe meče.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Bývá i tulákem, chleba hledaje, kde by byl, cítě, že pro něj nastrojen jest den temností.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Děsí jej nátisk a ssoužení, kteréž se silí proti němu, jako král s vojskem sšikovaným.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Nebo vztáhl proti Bohu silnému ruku svou, a proti Všemohoucímu postavil se.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

Útok učinil na něj, na šíji jeho s množstvím zdvižených štítů svých.

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Nebo přiodíl tvář svou tukem svým, tak že se mu nadělalo faldů na slabinách.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

A bydlil v městech zkažených, a v domích, v nichž žádný nebydlil, kteráž v hromady rumu obrácena byla.

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Avšak nezbohatneť, aniž stane moc jeho, aniž se rozšíří na zemi dokonalost takových.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Nevyjde z temností, mladistvou ratolest jeho usuší plamen, a tak zahyne od ducha úst svých.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Ale nevěří, že v marnosti jest ten, jenž bloudí, a že marnost bude směna jeho.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Před časem svým vyťat bude, a ratolest jeho nebude se zelenati.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Zmaří, jako vinný kmen nezralý hrozen svůj, a svrže květ svůj jako oliva.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Nebo shromáždění pokrytce spustne, a oheň spálí stany oslepených dary.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Kteřížto když počali ssužování, a porodili nepravost, hned břicho jejich strojí jinou lest.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.