Job 27

Job nastavi svoju besjedu i reče:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

"Živoga mi Boga što mi pravdu krati i Svesilnog koji dušu mi zagorča:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

sve dok duha moga bude još u meni, dok mi dah Božji u nosnicama bude,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

usne moje neće izustiti zloću niti će laž kakva doći na moj jezik.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Daleko od mene da vam dadem pravo, nedužnost svoju do zadnjeg daha branim.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Pravde svoje ja se držim, ne puštam je; zbog mojih me dana srce korit' neće.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Neka mi dušmana kob opakog snađe, a mog protivnika udes bezbožnikov!

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Čemu se nadati može kad vapije i kada uzdiže k Bogu dušu svoju?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Hoće li čuti Bog njegove krikove kada se na njega obori nevolja?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Zar će se radovat' on u Svesilnome, zar će Boga svakog časa zazivati?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Ali Božju ruku ja ću vam pokazat' i neću vam sakrit namjere Svesilnog.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Eto, sve ste sami mogli to vidjeti, što se onda u ispraznosti gubite?"

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

"Ovu sudbu Bog dosuđuje opakom, ovo baštini silnik od Svemogućeg.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Ima li sinova mnogo, mač ih čeka, a porod mu neće imat' dosta kruha.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Smrt će sahranit' preživjele njegove i udovice ih oplakivat neće.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Ako i srebra k'o praha nagomila, ako i nakupi haljina k'o blata,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

nek' ih skuplja, odjenut će ih pravednik, ljudi će nedužni podijeliti srebro.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

Od paučine je kuću sagradio, kolibicu kakvu sebi diže čuvar:

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

bogat je legao, al' po posljednji put; kad oči otvori, ničeg više nema.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Usred bijela dana strava ga spopada, noću ga oluja zgrabi i odnese.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Istočni ga vjetar digne i odvuče, daleko ga baca od njegova mjesta.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Bez milosti njime vitla on posvuda, dok mu ovaj kuša umaći iz ruke.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Rukama plješću nad njegovom propašću i zvižde na njega kamo god došao.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.