Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.