Proverbs 8

[] Bilgelik çağırıyor, Akıl sesini yükseltiyor.

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

Yol kenarındaki tepelerin başında, Yolların birleştiği yerde duruyor o.

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

Kentin girişinde, kapıların yanında, Sesini yükseltiyor:

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

“Ey insanlar, size sesleniyorum, Çağrım insan soyunadır!

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*

Ey bön kişiler, ihtiyatlı olmayı öğrenin; Sağduyulu olmayı öğrenin, ey akılsızlar!

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Söylediğim yetkin sözleri dinleyin, Ağzımı doğruları söylemek için açarım.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

Ağzım gerçeği duyurur, Çünkü dudaklarım kötülükten iğrenir.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

Ağzımdan çıkan her söz doğrudur, Yoktur eğri ya da sapık olanı.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Apaçıktır hepsi anlayana, Bilgiye erişen, doğruluğunu bilir onların.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

Gümüş yerine terbiyeyi, Saf altın yerine bilgiyi edinin.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

Çünkü bilgelik mücevherden değerlidir, Dilediğin hiçbir şey onunla kıyaslanamaz.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

Ben bilgelik olarak ihtiyatı kendime konut edindim. Bilgi ve sağgörü bendedir.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

RAB’den korkmak kötülükten nefret etmek demektir. Kibirden, küstahlıktan, Kötü yoldan, sapık ağızdan nefret ederim.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

Öğüt ve sağlam karar bana özgüdür. Akıl ve güç kaynağı benim.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

Krallar sayemde egemenlik sürer, Hükümdarlar adil kurallar koyar.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

Önderler, adaletle yöneten soylular Sayemde yönetirler.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

Beni sevenleri ben de severim, Gayretle arayan beni bulur.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

Zenginlik ve onur, Kalıcı değerler ve bolluk bendedir.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

Meyvem altından, saf altından, Ürünüm seçme gümüşten daha iyidir.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

Doğruluk yolunda, Adaletin izinden yürürüm.

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

Böylelikle, beni sevenleri servet sahibi yapar, Hazinelerini doldururum.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

[] RAB yaratma işine başladığında İlk beni yarattı,

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

Dünya var olmadan önce, Ta başlangıçta, öncesizlikte yerimi aldım.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

Enginler yokken, Suları bol pınarlar yokken doğdum ben.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

Dağlar daha oluşmadan, Tepeler belirmeden, RAB dünyayı, kırları Ve dünyadaki toprağın zerresini yaratmadan doğdum.

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

Dağlar daha oluşmadan, Tepeler belirmeden, RAB dünyayı, kırları Ve dünyadaki toprağın zerresini yaratmadan doğdum.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

RAB gökleri yerine koyduğunda oradaydım, Engin denizleri ufukla çevirdiğinde,

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

Bulutları oluşturduğunda, Denizin kaynaklarını güçlendirdiğinde,

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

Sular buyruğundan öte geçmesinler diye Denize sınır çizdiğinde, Dünyanın temellerini pekiştirdiğinde,

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Baş mimar olarak O’nun yanındaydım. Gün be gün sevinçle dolup taştım, Huzurunda hep coştum.

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

O’nun dünyası mutluluğum, İnsanları sevincimdi.

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.

Çocuklarım, şimdi beni dinleyin: Yolumu izleyenlere ne mutlu!

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

Uyarılarımı dinleyin ve bilge kişiler olun, Görmezlikten gelmeyin onları.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

Beni dinleyen, Her gün kapımı gözleyen, Kapımın eşiğinden ayrılmayan kişiye ne mutlu!

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

Çünkü beni bulan yaşam bulur Ve RAB’bin beğenisini kazanır.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

Beni gözardı edense kendine zarar verir, Benden nefret eden, ölümü seviyor demektir.”

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!