Proverbs 7

Oğlum, sözlerimi yerine getir, Aklında tut buyruklarımı.

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Buyruklarımı yerine getir ki, yaşayasın. Öğrettiklerimi gözünün bebeği gibi koru.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Onları yüzük gibi parmaklarına geçir, Yüreğinin levhasına yaz.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Bilgeliğe, “Sen kızkardeşimsin”, Akla, “Akrabamsın” de.

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

Zina eden kadından, Yaltaklanan ahlaksız kadından seni koruyacak olan bunlardır.

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Evimin penceresinden, Kafesin ardından dışarıyı seyrederken,

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

Bir sürü toy gencin arasında, Sağduyudan yoksun bir delikanlı çarptı gözüme.

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

Akşamüzeri, alaca karanlıkta, Akşam karanlığı çökerken, O kadının oturduğu sokağa saptığını, Onun evine yöneldiğini gördüm.

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

Akşamüzeri, alaca karanlıkta, Akşam karanlığı çökerken, O kadının oturduğu sokağa saptığını, Onun evine yöneldiğini gördüm.

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

Derken kadın onu karşıladı, Fahişe kılığıyla sinsice.

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

Yaygaracı, dik başlı biriydi kadın. Bir an bile durmaz evde.

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

Kâh sokakta, kâh meydanlardadır. Sokak başlarında pusuya yatar.

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

Delikanlıyı tutup öptü, Yüzü kızarmadan ona şöyle dedi:

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

“Esenlik kurbanlarımı kesmek zorundaydım, Adak sözümü bugün yerine getirdim.

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Bunun için seni karşılamaya, seni aramaya çıktım, İşte buldum seni!

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Döşeğime Mısır ipliğinden dokunmuş Renkli örtüler serdim.

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

Yatağıma mür, öd Ve tarçın serptim.

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Haydi gel, sabaha dek doya doya sevişelim, Aşktan zevk alalım.

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Kocam evde değil, Uzun bir yolculuğa çıktı.

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Yanına para torbasını aldı, Dolunaydan önce eve dönmeyecek.”

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

Onu bir sürü çekici sözlerle baştan çıkardı, Tatlı diliyle peşinden sürükledi.

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

Kesimevine götürülen öküz gibi Hemen izledi onu delikanlı; Tuzağa düşen geyik gibi,

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

Ciğerini bir ok delene kadar; Kapana koşan bir kuş gibi, Bunun yaşamına mal olacağını bilmeden.

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

Çocuklarım, şimdi dinleyin beni, Kulak verin söylediklerime,

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Sakın o kadına gönül vermeyin, Onun yolundan gitmeyin.

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

Yere serdiği bir sürü kurbanı var, Öldürdüğü kişilerin sayısı pek çok.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Ölüler diyarına giden yoldur onun evi, Ölüm odalarına götürür.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.