Job 27

Åter hov Job upp sin röst och kvad:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

 Så sant Gud lever, han som har förhållit mig min rätt,  den Allsmäktige, som har vållat min själs bedrövelse:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

 aldrig, så länge ännu min ande är i mig  och Guds livsfläkt är kvar i min näsa,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

 aldrig skola mina läppar tala vad orättfärdigt är,  och min tunga bära fram oärligt tal.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

 Bort det, att jag skulle giva eder rätt!  Intill min död låter jag min ostrafflighet ej tagas ifrån mig.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

 Vid min rättfärdighet håller jag fast och släpper den icke,  mitt hjärta förebrår mig ej för någon av mina dagar.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

 Nej, såsom ogudaktig må min fiende stå där  och min motståndare såsom orättfärdig.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

 Ty vad hopp har den gudlöse när hans liv avskäres,  när hans själ ryckes bort av Gud?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

 Månne Gud skall höra hans rop,  när nöden kommer över honom?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

 Eller kan en sådan hava sin lust i den Allsmäktige,  kan han åkalla Gud alltid?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

 Jag vill undervisa eder om huru Gud går till väga;  huru den Allsmäktige tänker, vill jag icke fördölja.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

 Dock, I haven ju själva allasammans skådat det;  huru kunnen I då hängiva eder åt så fåfängliga tankar?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

 Hören vad den ogudaktiges lott bliver hos Gud,  vilken arvedel våldsverkaren får av den Allsmäktige:

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

 Om hans barn bliva många, så är vinningen svärdets;  hans avkomlingar få ej bröd att mätta sig med.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

 De som slippa undan läggas i graven genom pest,  och hans änkor kunna icke hålla sin klagogråt.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

 Om han ock hopar silver såsom stoft  och lägger kläder på hög såsom lera,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

 så är det den rättfärdige som får kläda sig i vad han lägger på hög,  och den skuldlöse kommer att utskifta silvret.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

 Det hus han bygger bliver så förgängligt som malen,  det skall likna skjulet som vaktaren gör sig.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

 Rik lägger han sig och menar att intet skall tagas bort;  men när han öppnar sina ögon, är ingenting kvar.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

 Såsom vattenfloder taga förskräckelser honom fatt,  om natten rövas han bort av stormen.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

 Östanvinden griper honom, så att han far sin kos,  den rycker honom undan från hans plats.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

 Utan förskoning skjuter Gud sina pilar mot honom;  för hans hand måste han flykta med hast.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

 Då slår man ihop händerna, honom till hån;  man visslar åt honom på platsen där han var.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.