Job 27

Y REASUMIÓ Job su discurso, y dijo:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Vive Dios, el cual ha apartado mi causa, Y el Omnipotente, que amargó el alma mía,

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Que todo el tiempo que mi alma estuviere en mí, Y hubiere hálito de Dios en mis narices,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

Mis labios no hablarán iniquidad, Ni mi lengua pronunciará engaño.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Nunca tal acontezca que yo os justifique: Hasta morir no quitaré de mí mi integridad.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Mi justicia tengo asida, y no la cederé: No me reprochará mi corazón en el tiempo de mi vida.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Sea como el impío mi enemigo, Y como el inicuo mi adversario.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Porque ¿cuál es la esperanza del hipócrita, por mucho que hubiere robado, Cuando Dios arrebatare su alma?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

¿Oirá Dios su clamor Cuando la tribulación sobre él viniere?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

¿Deleitaráse en el Omnipotente? ¿Invocará á Dios en todo tiempo?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Yo os enseñaré en orden á la mano de Dios: No esconderé lo que hay para con el Omnipotente.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

He aquí que todos vosotros lo habéis visto: ¿Por qué pues os desvanecéis con fantasía?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Ésta es para con Dios la suerte del hombre impío, Y la herencia que los violentos han de recibir del Omnipotente.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Si sus hijos fueren multiplicados, serán para el cuchillo; Y sus pequeños no se hartarán de pan;

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Los que le quedaren, en muerte serán sepultados; Y no llorarán sus viudas.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Si amontonare plata como polvo, Y si preparare ropa como lodo;

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

Habrála él preparado, mas el justo se vestirá, Y el inocente repartirá la plata.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

Edificó su casa como la polilla, Y cual cabaña que el guarda hizo.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

El rico dormirá, mas no será recogido: Abrirá sus ojos, mas él no será.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Asirán de él terrores como aguas: Torbellino lo arrebatará de noche.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Lo antecogerá el solano, y partirá; Y tempestad lo arrebatará del lugar suyo.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Dios pues descargará sobre él, y no perdonará: Hará él por huir de su mano.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Batirán sus manos sobre él, Y desde su lugar le silbarán.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.