Job 36

És folytatá Elihu, és monda:

Elihu konuşmasına şöyle devam etti:

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

“Biraz bekle, sana açıklayayım, Çünkü Tanrı için söylenecek daha çok söz var.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Bilgimi geniş kaynaklardan toplayacağım, Yaratıcıma hak vereceğim.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

Kuşkusuz söylediğim hiçbir şey yalan değil, Karşında bilgide yetkin biri var.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

“Tanrı güçlüdür, ama kimseyi hor görmez, Güçlü ve amacında kararlı.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Kötüleri yaşatmaz, Ezilenin hakkını verir.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Gözlerini doğru kişiden ayırmaz, Onu krallarla birlikte tahta oturtur, Sonsuza dek yükseltir.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Ama insanlar zincire vurulur, Baskı altında tutulurlarsa,

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

Onlara yaptıklarını, Gurura kapılıp isyan ettiklerini bildirir.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Öğüdünü dinletir, Kötülükten dönmelerini buyurur.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Eğer dinler ve O’na kulluk ederlerse, Kalan günlerini bolluk, Yıllarını rahatlık içinde geçirirler.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Ama dinlemezlerse ölür, Ders almadan yok olurlar.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

“Tanrısızlar öfkelerini içlerinde gizler, Kendilerini bağladığında Tanrı’dan yardım istemezler.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Genç yaşta ölüp giderler, Yaşamları putperest tapınaklarında fuhşu iş edinmiş erkekler arasında sona erer.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Ama Tanrı acı çekenleri acı çektikleri için kurtarır, Düşkünlere kendini dinletir.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

“Evet, seni sıkıntıdan çeker çıkarırdı; Darlığın olmadığı geniş bir yere, Zengin yiyeceklerle bezenmiş bir sofraya.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Oysa şimdi kötülerin hak ettiği cezayı çekiyorsun, Yargı ve adalet yakalamış seni.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Dikkat et, para seni baştan çıkarmasın, Büyük bir rüşvet seni saptırmasın.

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Zenginliğin ya da bütün gücün yeter mi Sıkıntı çekmeni önlemeye?

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Halkların yeryüzünden Yok edildiği geceyi özleme.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

Dikkat et, kötülüğe dönme, Çünkü sen onu düşkünlüğe yeğledin.

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

“İşte Tanrı gücüyle yükselir, O’nun gibi öğretmen var mı?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

Kim O’na ne yapması gerektiğini söyleyebilir? Kim O’na, ‘Haksızlık ettin’ diyebilir?

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

O’nun işlerini yüceltmelisin, anımsa bunu, İnsanların ezgilerle övdüğü işlerini.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Bütün insanlar bunları görmüştür, Herkes onları uzaktan izler.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Evet, Tanrı öyle büyüktür ki, O’nu anlayamayız, Varlığının süresi hesaplanamaz.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

“Su damlalarını yukarı çeker, Buharından yağmur damlatır.

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Bulutlar nemini döker, İnsanların üzerine bol yağmur yağdırır.

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Bulutları nasıl yaydığını, Göksel konutundan nasıl gürlediğini kim anlayabilir?

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Şimşekleri çevresine nasıl yaydığına, Denizin dibine dek nasıl ulaştırdığına bakın.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Tanrı halkları böyle yönetir, Bol yiyecek sağlar.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Şimşeği elleriyle tutar, Hedefine vurmasını buyurur.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *

O’nun gürleyişi fırtınayı haber verir, Sığırlar bile fırtına kopacağını bildirir.