Job 15

Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

Da tok Elifas fra Teman til orde og sa:

Vajjon a bölcs felelhet-é *ilyen* szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

Svarer vel en vis mann med en kunnskap som bare er vind, og fyller han sitt indre med stormvær?

Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

Vil han vel forsvare sin sak med ord som ikke nytter, og med tale hvormed han intet utretter?

Te már semmivé akarod tenni az *Isten* félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

Du nedbryter endog gudsfrykten og svekker andakten for Guds åsyn;

Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

for din synd legger ordene i din munn, og du velger falske menns tale.

A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

Din egen munn domfeller dig, ikke jeg; dine leber vidner mot dig.

Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

Blev du født først av alle mennesker, eller kom du til verden før alle haugene var til?

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Har du vært tilhører i Guds lønnlige råd og der tilranet dig visdom?

Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

Hvad vet du som vi ikke vet? Hvad forstår du som er ukjent for oss?

Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

Det er blandt oss en som er både gammel og gråhåret, rikere på dager enn din far.

Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

Er Guds trøsteord for lite for dig, og et ord som er talt i saktmodighet til dig?

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

Hvorfor lar du dig rive med av ditt hjerte, og hvorfor gnistrer dine øine? -

Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

siden du vender din vrede mot Gud og lar ordene strømme fra din munn.

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

Hvad er et menneske, at han skulde være ren, og en som er født av en kvinne, at han skulde være rettferdig?

Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

Endog på sine hellige stoler han ikke, og himlene er ikke rene i hans øine,

Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

langt mindre da en vederstyggelig, en fordervet, en mann som drikker urett som vann.

Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

Jeg vil kunngjøre dig noget, hør på mig! Hvad jeg har sett, det vil jeg fortelle,

A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

det som vise menn forkynner og ikke har dulgt, det som de mottok fra sine fedre,

A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

til hvem landet alene var gitt, og blandt hvem ingen fremmed hadde draget igjennem.

Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

En ugudelig lever i angst alle sine dager, og få i tall er de år som er gjemt for voldsmannen.

A félelem hangja *cseng* az ő füleiben; a békesség *ide*jén tör rá a pusztító!

Redselstoner lyder i hans ører; midt i freden kommer ødeleggeren over ham.

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

Han tror ikke han skal komme tilbake fra mørket, og han er utsett til å falle for sverdet.

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Han flakker om efter brød og spør: Hvor er det å finne? Han vet at en mørkets dag står ferdig ved hans side .

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

Nød og trengsel forferder ham; den overvelder ham, lik en stridsrustet konge,

Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

fordi han rakte ut sin hånd mot Gud og våget å trosse den Allmektige,

*Kinyujtott* nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

stormet frem mot ham med opreist nakke, med sine skjolds tette tak,

Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

fordi han dekket sitt ansikt med sin fedme og la fett på sin lend

És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

og bodde i ødelagte byer, i hus hvor ingen skulde bo, og som var bestemt til å bli grusdynger.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

Han blir ikke rik, og hans gods varer ikke ved, og hans grøde luter ikke mot jorden.

Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Han slipper ikke ut av mørket; ildslue skal tørke hans kvister, og han skal komme bort ved hans munns ånde.

Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

Ei sette han sin lit til det som forgjengelig er! Da narrer han sig selv, for bare forgjengelighet blir hans vederlag.

Nem idejében telik el *élete,* és az ága ki nem virágzik.

Før hans dag kommer, blir det opfylt, og hans gren grønnes ikke.

Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Han blir som et vintre som mister sine druer før de er modne, og som et oljetre som feller sine blomster;

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

for den gudløses hus er ufruktbart, og ild fortærer deres telter som lar sig underkjøpe.

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.

De undfanger ulykke og føder nød, og deres morsliv fostrer svik.