Job 27

Und Hiob fuhr fort, seinen Spruch anzuheben, und sprach:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

So wahr Gott lebt, der mir mein Recht entzogen, und der Allmächtige, der meine Seele bitter gemacht hat, -

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

so lange mein Odem in mir ist, und der Hauch Gottes in meiner Nase: -

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

wenn meine Lippen Unrecht reden werden, und wenn meine Zunge Trug aussprechen wird!

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Fern sei es von mir, daß ich euch recht geben sollte; bis ich verscheide, werde ich meine Unsträflichkeit nicht von mir weichen lassen.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

An meiner Gerechtigkeit halte ich fest und werde sie nicht fahren lassen: mein Herz schmäht nicht einen von meinen Tagen.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Mein Feind sei wie der Gesetzlose, und der wider mich auftritt wie der Ungerechte.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Denn was ist des Ruchlosen Hoffnung, wenn Gott abschneidet, wenn er seine Seele herauszieht?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Wird Gott sein Geschrei hören, wenn Bedrängnis über ihn kommt?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Oder wird er sich an dem Allmächtigen ergötzen, Gott anrufen zu aller Zeit?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Ich will euch belehren über die Hand Gottes; was bei dem Allmächtigen ist, will ich nicht verhehlen.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Siehe, ihr selbst habt es alle erschaut, und warum denn schwatzet ihr so eitel?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Dies ist das Teil des gesetzlosen Menschen bei Gott, und das Erbe der Gewalttätigen, welches sie von dem Allmächtigen empfangen:

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Wenn seine Kinder sich mehren, so ist es für das Schwert, und seine Sprößlinge, -sie haben nicht satt Brot.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Seine Übriggebliebenen werden begraben durch den Tod, und seine Witwen weinen nicht.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Wenn er Silber aufhäuft wie Staub, und Kleider bereitet wie Lehm:

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

er bereitet sie, aber der Gerechte bekleidet sich damit; und Schuldlose teilen sich in das Silber.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

Er hat sein Haus gebaut wie die Motte, und der Hütte gleich, die ein Wächter sich macht.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Reich legt er sich ihn, und er tut es nicht wieder; er schlägt die Augen auf, und ist nicht mehr.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Schrecken ereilen ihn wie Wasser, des Nachts entführt ihn ein Sturmwind.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Der Ostwind hebt ihn empor, daß er dahinfährt, und stürmt ihn fort von seiner Stätte.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Und Gott schleudert auf ihn ohne Schonung; seiner Hand möchte er flüchtend entfliehen.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Man klatscht über ihn in die Hände, und zischt ihm nach von seiner Stätte aus.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.