Job 33

Men hør nu Job, på min Tale og lyt til alle mine Ord!

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Se, jeg har åbnet min Mund, min Tunge taler i Ganen;

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

mine Ord er talt af oprigtigt Hjerte, mine Læber fører lutret Tale.

Igaz szívből *származnak* beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Guds Ånd har skabt mig, den Almægtiges Ånde har givet mig Liv.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Svar mig, i Fald du kan, rust dig imod mig, mød frem!

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Se, jeg er din Lige for Gud, også jeg er taget af Ler;

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Rædsel for mig skal ikke skræmme dig, min Hånd skal ej ligge tyngende på dig.

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Dog, det har du sagt i mit Påhør, jeg hørte så lydende Ord:

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

"Jeg er ren og uden Brøde, lydeløs, uden Skyld;

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

men han søger Påskud imod mig, regner mig for sin Fjende;

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

han lægger mine Fødder i Blokken, vogter på alle mine Veje."

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Se, der har du Uret, det er mit Svar, thi Gud er større end Mennesket.

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

Hvorfor tvistes du med ham, fordi han ej svarer på dine Ord?

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Thi på een Måde taler Gud, ja på to, men man ænser det ikke:

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

I Drømme, i natligt Syn, når Dvale falder på Mennesker, når de slumrende hviler på Lejet;

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

da åbner han Menneskers Øre, gør dem angst med Skræmmebilleder

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

for at få Mennessket bort fra Uret og udrydde Hovmod af Manden,

Hogy eltérítse az embert a *rossz* cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

holde hans Sjæl fra Graven, hans Liv fra Våbendød.

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

Eller han revses med Smerter på Lejet, uafbrudt sfår der Hamp i hans Ben;

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Livet i ham væmmes ved Brød og hans Sjæl ved lækker Mad

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

hans Kød svinder hen, så det ikke ses, hans Knogler, som før ikke sås, bliver blottet;

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

hans Sjæl kommer Graven nær, hans Liv de dræbende Magter.

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Hvis da en Engel er på hans Side, een blandt de tusind Talsmænd, som varsler Mennesket Tugt,

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

og den viser ham Nåde og siger: "Fri ham fra at synke i Graven, Løsepenge har jeg fået!"

És *az Isten* könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

da svulmer hans Legem af Friskhed, han oplever atter sin Ungdom.

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Han beder til Gud, og han er ham nådig, han skuer med Jubel hans Åsyn, fortæller Mennesker om sin Frelse.

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Han synger det ud for Folk: "Jeg synded og krænkede Retten og fik dog ej Løn som forskyldt!

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Han har friet min Sjæl fra at fare i Grav, mit Liv ser Lyset med Lyst!"

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Se, alle disse Ting gør Gud to Gange, ja tre med Mennesket

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

for at redde hans Sjæl fra Graven, så han skuer Livets Lys!

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

Lyt til og hør mig, Job, ti stille, så jeg kan tale!

Figyelj Jób, *és* hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Har du noget at sige, så svar mig, tal, thi gerne gav jeg dig Ret;

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

hvis ikke, så høre du på mig, ti stille, at jeg kan lære dig Visdom!

Ha *pedig* nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!