Psalms 69

Zborovođi. Po napjevu "Ljiljani". Davidov.

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

Spasi me, Bože: vode mi dođoše do grla!

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

U duboko blato zapadoh i nemam kamo nogu staviti; u duboku tonem vodu, pokrivaju me valovi.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Iznemogoh od vikanja, grlo mi je promuklo, oči mi klonuše Boga mog čekajuć'.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Brojniji su od vlasi na glavi mojoj oni koji me mrze nizašto. Tvrđi su od kostiju mojih oni što mi se nepravedno protive: zar mogu vratiti što nisam oteo?

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Bože, ti znadeš bezumnost moju, moji ti grijesi nisu sakriti.

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Nek' se ne postide zbog mene koji se u te uzdaju, Gospode, Jahve nad Vojskama! Neka se ne posrame zbog mene koji traže tebe, Bože Izraelov!

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Jer zbog tebe podnesoh pogrdu, i stid mi pokri lice.

Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.

Tuđinac postadoh braći i stranac djeci majke svoje.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Jer me izjela revnost za Dom tvoj i poruge onih koji se rugaju tebi padoše na me.

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Dušu sam postom mučio, okrenulo mi se u ruglo.

Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Uzeh kostrijet za haljinu, i postah im igračka.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Koji sjede na vratima protiv mene govore, vinopije mi rugalice poju.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

No tebi se molim, Jahve, u vrijeme milosti, Bože; po velikoj dobroti svojoj ti me usliši po svojoj vjernoj pomoći!

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

Izvuci me iz blata da ne potonem, od onih koji me mrze izbavi me - iz voda dubokih.

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Nek' me ne pokriju valovi, nek' me ne proguta dubina, nek' bezdan ne zatvori usta nada mnom!

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Usliši me, Jahve, jer je dobrostiva milost tvoja, po velikom milosrđu pogledaj na me!

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

Ne sakrivaj lica pred slugom svojim; jer sam u stisci, usliši me brzo!

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Približi se duši mojoj i spasi je; zbog dušmana mojih oslobodi me!

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Ti mi znadeš porugu, stid i sramotu, pred tvojim su očima svi koji me muče.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Ruganje mi slomilo srce i klonuh; čekao sam da se tko sažali nada mnom, ali ga ne bi; i da me tko utješi, ali ga ne nađoh.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

U jelo mi žuči umiješaše, u mojoj me žeđi octom napojiše.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Nek' im stol bude zamka, a žrtvene gozbe stupica!

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Nek' im potamne oči da ne vide, nek' im bokovi zasvagda oslabe!

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Izlij na njih ljutinu, žar tvoga gnjeva nek' ih zahvati!

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

Njihova kuća nek' opusti, u njihovu šatoru nek' nitko ne stanuje!

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Jer su progonili koga ti pokara, bol povećaše onomu koga ti rani.

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Na njihovu krivnju krivnju još dodaj, ne opravdali se pred tobom!

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Nek' budu izbrisani iz knjige živih, među pravednike neka se ne broje!

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

A ja sam jadnik i bolnik - nek' me štiti tvoja pomoć, o Bože!

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Božje ću ime hvaliti popijevkom, hvalit ću ga zahvalnicom.

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Bit će to milije Jahvi no bik žrtveni, milije nego junac s papcima i rozima.

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Gledajte, ubogi, i radujte se, nek' vam oživi srce, svima koji Boga tražite.

Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Jer siromahe Jahve čuje, on ne prezire sužanja svojih.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

Neka ga hvale nebesa i zemlja, mora i sve što se u njima miče.

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Jer Bog će spasiti Sion - on će sagradit' gradove Judine - tu će oni stanovat', imati baštinu. [ (Psalms 69:37) Baštinit će ga potomci slugu njegovih; prebivat će u njemu oni što ljube ime Božje. ]

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *