Job 36

Elihu konuşmasına şöyle devam etti:

És folytatá Elihu, és monda:

“Biraz bekle, sana açıklayayım, Çünkü Tanrı için söylenecek daha çok söz var.

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Bilgimi geniş kaynaklardan toplayacağım, Yaratıcıma hak vereceğim.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Kuşkusuz söylediğim hiçbir şey yalan değil, Karşında bilgide yetkin biri var.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

“Tanrı güçlüdür, ama kimseyi hor görmez, Güçlü ve amacında kararlı.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

Kötüleri yaşatmaz, Ezilenin hakkını verir.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Gözlerini doğru kişiden ayırmaz, Onu krallarla birlikte tahta oturtur, Sonsuza dek yükseltir.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Ama insanlar zincire vurulur, Baskı altında tutulurlarsa,

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Onlara yaptıklarını, Gurura kapılıp isyan ettiklerini bildirir.

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

Öğüdünü dinletir, Kötülükten dönmelerini buyurur.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Eğer dinler ve O’na kulluk ederlerse, Kalan günlerini bolluk, Yıllarını rahatlık içinde geçirirler.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Ama dinlemezlerse ölür, Ders almadan yok olurlar.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

“Tanrısızlar öfkelerini içlerinde gizler, Kendilerini bağladığında Tanrı’dan yardım istemezler.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Genç yaşta ölüp giderler, Yaşamları putperest tapınaklarında fuhşu iş edinmiş erkekler arasında sona erer.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Ama Tanrı acı çekenleri acı çektikleri için kurtarır, Düşkünlere kendini dinletir.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

“Evet, seni sıkıntıdan çeker çıkarırdı; Darlığın olmadığı geniş bir yere, Zengin yiyeceklerle bezenmiş bir sofraya.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Oysa şimdi kötülerin hak ettiği cezayı çekiyorsun, Yargı ve adalet yakalamış seni.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Dikkat et, para seni baştan çıkarmasın, Büyük bir rüşvet seni saptırmasın.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

Zenginliğin ya da bütün gücün yeter mi Sıkıntı çekmeni önlemeye?

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

Halkların yeryüzünden Yok edildiği geceyi özleme.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Dikkat et, kötülüğe dönme, Çünkü sen onu düşkünlüğe yeğledin.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

“İşte Tanrı gücüyle yükselir, O’nun gibi öğretmen var mı?

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

Kim O’na ne yapması gerektiğini söyleyebilir? Kim O’na, ‘Haksızlık ettin’ diyebilir?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

O’nun işlerini yüceltmelisin, anımsa bunu, İnsanların ezgilerle övdüğü işlerini.

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Bütün insanlar bunları görmüştür, Herkes onları uzaktan izler.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

Evet, Tanrı öyle büyüktür ki, O’nu anlayamayız, Varlığının süresi hesaplanamaz.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

“Su damlalarını yukarı çeker, Buharından yağmur damlatır.

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Bulutlar nemini döker, İnsanların üzerine bol yağmur yağdırır.

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

Bulutları nasıl yaydığını, Göksel konutundan nasıl gürlediğini kim anlayabilir?

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

Şimşekleri çevresine nasıl yaydığına, Denizin dibine dek nasıl ulaştırdığına bakın.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Tanrı halkları böyle yönetir, Bol yiyecek sağlar.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Şimşeği elleriyle tutar, Hedefine vurmasını buyurur.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

O’nun gürleyişi fırtınayı haber verir, Sığırlar bile fırtına kopacağını bildirir.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *