Psalms 69

För sångmästaren, efter »Liljor»; av David.

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

 Fräls mig, Gud; ty vattnen      tränga mig inpå livet.

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

 Jag har sjunkit ned i djup dy,      där ingen botten är;  jag har kommit i djupa vatten,      och svallet vill fördränka mig.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

 Jag har ropat mig trött,      min strupe är förtorkad;  mina ögon försmäkta      av förbidan efter min Gud.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

 Flera än håren på mitt huvud      äro de som hata mig utan sak;  många äro de som vilja förgöra mig,      de som äro mina fiender utan skäl;  vad jag icke har rövat,      det måste jag gälda.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

 Du, o Gud,      känner min dårskap,  och mina skulder äro icke      förborgade för dig.

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

 Låt icke i mig dem komma på skam,      som förbida dig, Herre,      HERRE Sebaot;  Låt icke i mig dem varda till blygd,      som söka dig,      du Israels Gud.

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

 Ty för din skull bär jag smälek,  för din skull höljer blygsel mitt ansikte;

Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.

 främmande har jag blivit för mina bröder  och en främling för min moders barn.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

 Ty nitälskan för ditt hus har förtärt mig,  och dina smädares smädelser hava fallit över mig.

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

 Jag grät, ja, min själ grät under fasta,  men det blev mig till smälek.

Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.

 Jag klädde mig i sorgdräkt,  men jag blev för dem ett ordspråk.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

 Om mig tassla de, när de sitta i porten;  i dryckeslag göra de visor om mig.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

 Men jag kommer med min bön till dig,      HERRE, i behaglig tid,  genom din stora nåd, o Gud;  svara mig i din frälsande trofasthet.

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

 Rädda mig ur dyn, så att jag icke sjunker ned;  låt mig bliva räddad från dem som hata mig      och från de djupa vattnen.

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

 Låt icke vattensvallet fördränka mig  eller djupet uppsluka mig;  och låt ej graven tillsluta sitt gap över mig.

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

 Svara mig, HERRE,      ty god är din nåd;  vänd dig till mig      efter din stora barmhärtighet.

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

 Fördölj icke ditt ansikte för din tjänare,  ty jag är i nöd; skynda att svara mig.

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

 Kom till min själ och förlossa henne;  befria mig för mina fienders skull.

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

 Du känner min smälek,      min skam och blygd;  du ser alla mina ovänner.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

 Smälek har krossat mitt hjärta,      så att jag är vanmäktig;  jag väntade på medlidande, men där var intet,  och på tröstare, men jag fann ingen.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

 De gåvo mig galla att äta,  och ättika att dricka, i min törst.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

 Må deras bord framför dem bliva till en snara  och till ett giller, bäst de gå där säkra;

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

 må deras ögon förmörkas, så att de icke se;  gör deras länder vacklande alltid.

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

 Gjut ut över dem din ogunst,  och låt din vredes glöd hinna upp dem.

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

 Deras gård blive öde,  ingen må finnas, som bor i deras hyddor,

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

 eftersom de förfölja dem som du själv har slagit  och orda om huru de plågas, som du har stungit.

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

 Låt dem gå från missgärning till missgärning,  och låt dem icke komma till din rättfärdighet.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

 Må de utplånas ur de levandes bok  och icke varda uppskrivna bland de rättfärdiga.

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

 Men mig som är betryckt och plågad,  mig skall din frälsning, o Gud, beskydda.

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

 Jag vill lova Guds namn med sång  och upphöja honom med tacksägelse.

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

 Det skall behaga HERREN bättre än någon tjur,  något offerdjur med horn och klövar.

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

 När de ödmjuka se det, skola de glädja sig;  I som söken Gud, edra hjärtan skola leva.

Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

 Ty HERREN lyssnar till de fattiga  och föraktar icke sina fångna.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

 Honom love himmelen och jorden,  havet och allt vad som rör sig däri.

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

 Ty Gud skall frälsa Sion,  han skall bygga upp Juda städer;  man skall bo i dem och besitta landet. [ (Psalms 69:37)  Hans tjänares barn skola få det till arvedel,  och de som älska hans namn skola bo däri. ]

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *