Job 34

Och Elihu tog till orda och sade:

És szóla Elihu, és monda:

 Hören, I vise, mina ord;  I förståndige, lyssnen till mig.

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

 Örat skall ju pröva orden,  och munnen smaken hos det man vill äta.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

 Må vi nu utvälja åt oss vad rätt är,  samfällt söka förstå vad gott är.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

 Se, Job har sagt: »Jag är oskyldig.  Gud har förhållit mig min rätt.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

 Fastän jag har rätt, måste jag stå såsom lögnare;  dödsskjuten är jag, jag som intet har brutit.»

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl *talált* hibám nélkül!

 Var finnes en man som är såsom Job?  Han läskar sig med bespottelse såsom med vatten,

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

 han gör sig till ogärningsmäns stallbroder  och sällar sig till ogudaktiga människor.

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

 Ty han säger: »Det gagnar en man till intet,  om han håller sig väl med Gud.»

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

 Hören mig därför, I förståndige män:  Bort det, att Gud skulle begå någon orätt,  att den Allsmäktige skulle göra vad orättfärdigt är!

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

 Nej, han vedergäller var människa efter hennes gärningar  och lönar envar såsom hans vandel har förtjänat.

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

 Ty Gud gör i sanning intet som är orätt,  den Allsmäktige kan icke kränka rätten.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

 Vem har bjudit honom att vårda sig om jorden,  och vem lade på honom bördan av hela jordens krets?

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

 Om han ville tänka allenast på sig själv  och åter draga till sig sin anda och livsfläkt,

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

 då skulle på en gång allt kött förgås,  och människorna skulle vända åter till stoft.

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

 Men märk nu väl och hör härpå,  lyssna till vad mina ord förkunna.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, *és* a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

 Skulle den förmå regera, som hatade vad rätt är?  Eller fördömer du den som är den störste i rättfärdighet?

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

 Får man då säga till en konung: »Du ogärningsman»,  eller till en furste: »Du ogudaktige»?

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

 Gud har ju ej anseende till någon hövdings person,  han aktar den rike ej för mer än den fattige,  ty alla äro de hans händers verk.

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

 I ett ögonblick omkomma de, mitt i natten:  folkhopar gripas av bävan och förgås,  de väldige ryckas bort, utan människohand.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas *is* eltűnik kéz nélkül!

 Ty hans ögon vakta på var mans vägar,  och alla deras steg, dem ser han.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

 Intet mörker finnes och ingen skugga så djup,  att ogärningsmän kunna fördölja sig däri.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

 Ty länge behöver Gud ej vakta på en människa,  innan hon måste stå till doms inför honom.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

 Han krossar de väldige utan rannsakning  och låter så andra träda fram i deras ställe.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

 Ja, han märker väl vad de göra,  han omstörtar dem om natten och låter dem förgås.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

 Såsom ogudaktiga tuktar han dem  öppet, inför människors åsyn,

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

 eftersom de veko av ifrån honom  och ej aktade på alla hans vägar.

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

 De bragte så den armes rop inför honom,  och rop av betryckta fick han höra.

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

 Vem vågar då fördöma, om han stillar larmet?  Ja, vem vill väl skåda honom, om han döljer sitt ansikte,  för ett folk eller för en enskild man,

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

 när han vill rycka makten ifrån gudlösa människor  och hindra dem att bliva snaror för folket?

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

 Kan man väl säga till Gud: »Jag måste lida,  jag som ändå intet har förbrutit.

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

 Visa mig du vad som går över mitt förstånd;  om jag har gjort något orätt, vill jag då ej göra så mer.»

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

 Skall då han, för ditt klanders skull, giva vedergällning såsom du vill?  Du själv, och icke jag, må döma därom;  ja, tala du ut vad du menar.

Avagy te szerinted fizessen-é *csak azért,* mert ezt megveted, *és* hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

 Men kloka män skola säga så till mig,  visa män, när de få höra mig:

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

 »Job talar utan någon insikt,  hans ord äro utan förstånd.»

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

 Så må nu Job utstå prövningar allt framgent,  då han vill försvara sig på ogärningsmäns sätt.

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

 Till sin synd lägger han ju uppenbar ondska,  oss till hån slår han ihop sina händer  och talar stora ord mot Gud.

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.