Job 36

Y AÑADIÓ Eliú, y dijo:

És folytatá Elihu, és monda:

Espérame un poco, y enseñarte he; Porque todavía tengo razones en orden á Dios.

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Tomaré mi noticia de lejos, Y atribuiré justicia á mi Hacedor.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

Porque de cierto no son mentira mis palabras; Contigo está el que es íntegro en sus conceptos.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású *ember áll* melletted.

He aquí que Dios es grande, mas no desestima á nadie; Es poderoso en fuerza de sabiduría.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

No otorgará vida al impío, Y á los afligidos dará su derecho.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

No quitará sus ojos del justo; Antes bien con los reyes los pondrá en solio para siempre, Y serán ensalzados.

Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

Y si estuvieren prendidos en grillos, Y aprisionados en las cuerdas de aflicción,

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Él les dará á conocer la obra de ellos, Y que prevalecieron sus rebeliones.

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak *rajtok.*

Despierta además el oído de ellos para la corrección, Y díceles que se conviertan de la iniquidad.

Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

Si oyeren, y le sirvieren, Acabarán sus días en bien, y sus años en deleites.

Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

Mas si no oyeren, serán pasados á cuchillo, Y perecerán sin sabiduría.

Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

Empero los hipócritas de corazón lo irritarán más, Y no clamarán cuando él los atare.

De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

Fallecerá el alma de ellos en su mocedad, Y su vida entre los sodomitas.

Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

Al pobre librará de su pobreza, Y en la aflicción despertará su oído.

A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

Asimismo te apartaría de la boca de la angustia Á lugar espacioso, libre de todo apuro; Y te asentará mesa llena de grosura.

Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

Mas tú has llenado el juicio del impío, En vez de sustentar el juicio y la justicia.

De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

Por lo cual teme que en su ira no te quite con golpe, El cual no puedas apartar de ti con gran rescate.

Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

¿Hará él estima de tus riquezas, ni del oro, Ni de todas las fuerzas del poder?

Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

No anheles la noche, En que desaparecen los pueblos de su lugar.

Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

Guárdate, no tornes á la iniquidad; Pues ésta escogiste más bien que la aflicción.

Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

He aquí que Dios es excelso con su potencia; ¿Qué enseñador semejante á él?

Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?

¿Quién le ha prescrito su camino? ¿Y quién le dirá: Iniquidad has hecho?

Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja *azt:* Igazságtalanságot cselekedtél?

Acuérdate de engrandecer su obra, La cual contemplan los hombres.

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

Los hombres todos la ven; Mírala el hombre de lejos.

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

He aquí, Dios es grande, y nosotros no le conocemos; Ni se puede rastrear el número de sus años.

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

Él reduce las gotas de las aguas, Al derramarse la lluvia según el vapor;

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

Las cuales destilan las nubes, Goteando en abundancia sobre los hombres.

A melyet a fellegek *özönnel* öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

¿Quién podrá tampoco comprender la extensión de las nubes, Y el sonido estrepitoso de su pabellón?

De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

He aquí que sobre él extiende su luz, Y cobija con ella las raíces de la mar.

Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

Bien que por esos medios castiga á los pueblos, Á la multitud da comida.

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.

Con las nubes encubre la luz, Y mándale no brillar, interponiendo aquéllas.

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

Tocante á ella anunciará el trueno, su compañero, Que hay acumulación de ira sobre el que se eleva.

Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról. * (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből. *