Job 37

Á ESTO también se espanta mi corazón, Y salta de su lugar.

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Oíd atentamente su voz terrible, y el sonido que sale de su boca.

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Debajo de todos los cielos lo dirige, Y su luz hasta los fines de la tierra.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Después de ella bramará el sonido, Tronará él con la voz de su magnificencia; Y aunque sea oída su voz, no los detiene.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Tronará Dios maravillosamente con su voz; Él hace grandes cosas, que nosotros no entendemos.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

Porque á la nieve dice: Desciende á la tierra; También á la llovizna, Y á los aguaceros de su fortaleza.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Así hace retirarse á todo hombre, Para que los hombres todos reconozcan su obra.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

La bestia se entrará en su escondrijo, Y estaráse en sus moradas.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Del mediodía viene el torbellino, Y el frío de los vientos del norte.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Por el soplo de Dios se da el hielo, Y las anchas aguas son constreñidas.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Regando también llega á disipar la densa nube, Y con su luz esparce la niebla.

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

Asimismo por sus designios se revuelven las nubes en derredor, Para hacer sobre la haz del mundo, En la tierra, lo que él les mandara.

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

Unas veces por azote, otras pos causa de su tierra, Otras por misericordia las hará parecer.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Escucha esto, Job; Repósate, y considera las maravillas de Dios.

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

¿Supiste tú cuándo Dios las ponía en concierto, Y hacía levantar la luz de su nube?

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

¿Has tú conocido las diferencias de las nubes, Las maravillas del Perfecto en sabiduría?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

¿Por qué están calientes tus vestidos Cuando se fija el viento del mediodía sobre la tierra?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

¿Extendiste tú con él los cielos, Firmes como un espejo sólido?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Muéstranos qué le hemos de decir; Porque nosotros no podemos componer las ideas á causa de las tinieblas.

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

¿Será preciso contarle cuando yo hablaré? Por más que el hombre razone, quedará como abismado.

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

He aquí aún: no se puede mirar la luz esplendente en los cielos, Luego que pasa el viento y los limpia,

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Viniendo de la parte del norte la dorada claridad. En Dios hay una majestad terrible.

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Él es Todopoderoso, al cual no alcanzamos, grande en potencia; Y en juicio y en multitud de justicia no afligirá.

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Temerlo han por tanto los hombres: Él no mira á los sabios de corazón.