Job 29

E prosseguindo Jó no seu discurso, disse:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

Ah! Quem me dera ser como eu fui nos meses do passado, como nos dias em que Deus me guardava;

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

quando a sua lâmpada luzia sobre o minha cabeça, e eu com a sua luz caminhava através das trevas;

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;

como era nos dias do meu vigor, quando o íntimo favor de Deus estava sobre a minha tenda;

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

quando o Todo-Poderoso ainda estava comigo, e os meus filhos em redor de mim;

Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;

quando os meus passos eram banhados em leite, e a rocha me deitava ribeiros de azeite!

Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

Quando eu saía para a porta da cidade, e na praça preparava a minha cadeira,

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

os moços me viam e se escondiam, e os idosos se levantavam e se punham em pé;

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.

os príncipes continham as suas palavras, e punham a mão sobre a sua boca;

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

a voz dos nobres emudecia, e a língua se lhes pegava ao paladar.

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

Pois, ouvindo-me algum ouvido, me tinha por bem-aventurado; e vendo-me algum olho, dava testemunho de mim;

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

porque eu livrava o miserável que clamava, e o órfão que não tinha quem o socorresse.

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

A bênção do que estava a perecer vinha sobre mim, e eu fazia rejubilar-se o coração da viúva.

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

Vestia-me da retidão, e ela se vestia de mim; como manto e diadema era a minha justiça.

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

Fazia-me olhos para o cego, e pés para o coxo;

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

dos necessitados era pai, e a causa do que me era desconhecido examinava com diligência.

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

E quebrava os caninos do perverso, e arrancava-lhe a presa dentre os dentes.

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

Então dizia eu: No meu ninho expirarei, e multiplicarei os meus dias como a areia;

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

as minhas raízes se estendem até as águas, e o orvalho fica a noite toda sobre os meus ramos;

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

a minha honra se renova em mim, e o meu arco se revigora na minha mão.

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

A mim me ouviam e esperavam, e em silêncio atendiam ao meu conselho.

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

Depois de eu falar, nada replicavam, e minha palavra destilava sobre eles;

Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.

esperavam-me como à chuva; e abriam a sua boca como à chuva tardia.

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

Eu lhes sorria quando não tinham confiança; e não desprezavam a luz do meu rosto;

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

eu lhes escolhia o caminho, assentava-me como chefe, e habitava como rei entre as suas tropas, como aquele que consola os aflitos.

*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.