Job 30

Mas agora zombam de mim os de menos idade do que eu, cujos pais teria eu desdenhado de pôr com os cães do meu rebanho.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Pois de que me serviria a força das suas mãos, homens nos quais já pereceu o vigor?

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

De míngua e fome emagrecem; andam roendo pelo deserto, lugar de ruínas e desolação.

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Apanham malvas junto aos arbustos, e o seu mantimento são as raízes dos zimbros.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

São expulsos do meio dos homens, que gritam atrás deles, como atrás de um ladrão.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Têm que habitar nos desfiladeiros sombrios, nas cavernas da terra e dos penhascos.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Bramam entre os arbustos, ajuntam-se debaixo das urtigas.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

São filhos de insensatos, filhos de gente sem nome; da terra foram enxotados.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Mas agora vim a ser a sua canção, e lhes sirvo de provérbio.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Eles me abominam, afastam-se de mim, e no meu rosto não se privam de cuspir.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Porquanto Deus desatou a minha corda e me humilhou, eles sacudiram de si o freio perante o meu rosto.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

ë direita levanta-se gente vil; empurram os meus pés, e contra mim erigem os seus caminhos de destruição.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Estragam a minha vereda, promovem a minha calamidade; não há quem os detenha.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Vêm como por uma grande brecha, por entre as ruínas se precipitam.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Sobrevieram-me pavores; é perseguida a minha honra como pelo vento; e como nuvem passou a minha felicidade.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

E agora dentro de mim se derrama a minha alma; os dias da aflição se apoderaram de mim.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

De noite me são traspassados os ossos, e o mal que me corrói não descansa.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Pela violência do mal está desfigurada a minha veste; como a gola da minha túnica, me aperta.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Ele me lançou na lama, e fiquei semelhante ao pó e à cinza.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me em pé, e não atentas para mim.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Tornas-te cruel para comigo; com a força da tua mão me persegues.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Levantas-me sobre o vento, fazes-me cavalgar sobre ele, e dissolves-me na tempestade.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Pois eu sei que me levarás à morte, e à casa do ajuntamento destinada a todos os viventes.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Contudo não estende a mão quem está a cair? Ou não clama por socorro na sua calamidade?

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Não chorava eu sobre aquele que estava aflito? Ou não se angustiava a minha alma pelo necessitado?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Todavia aguardando eu o bem, eis que me veio o mal, e esperando eu a luz, veio a escuridão.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

As minhas entranhas fervem e não descansam; os dias da aflição me surpreenderam.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Denegrido ando, mas não do sol; levanto-me na congregação, e clamo por socorro.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Tornei-me irmão dos chacais, e companheiro dos avestruzes.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

A minha pele enegrece e se me cai, e os meus ossos estão queimados do calor.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Pelo que se tornou em pranto a minha harpa, e a minha flauta em voz dos que choram.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.