Job 21

Então Jó respondeu:

Felele pedig Jób, és monda:

Ouvi atentamente as minhas palavras; seja isto a vossa consolação.

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Sofrei-me, e eu falarei; e, havendo eu falado, zombai.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

É porventura do homem que eu me queixo? Mas, ainda que assim fosse, não teria motivo de me impacientar?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Olhai para mim, e pasmai, e ponde a mão sobre a boca.

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Quando me lembro disto, me perturbo, e a minha carne estremece de horror.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Por que razão vivem os ímpios, envelhecem, e ainda se robustecem em poder?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Os seus filhos se estabelecem à vista deles, e os seus descendentes perante os seus olhos.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

As suas casas estão em paz, sem temor, e a vara de Deus não está sobre eles.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

O seu touro gera, e não falha; pare a sua vaca, e não aborta.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Eles fazem sair os seus pequeninos, como a um rebanho, e suas crianças andam saltando.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Levantam a voz, ao som do tamboril e da harpa, e regozijam-se ao som da flauta.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Na prosperidade passam os seus dias, e num momento descem à cova.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Eles dizem a Deus: retira-te de nós, pois não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Que é o Todo-Poderoso, para que nós o sirvamos? E que nos aproveitará, se lhe fizermos orações?

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Vede, porém, que eles não têm na mão a prosperidade; esteja longe de mim o conselho dos ímpios!

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Quantas vezes sucede que se apague a lâmpada dos ímpios? Que lhes sobrevenha a sua destruição? Que Deus na sua ira lhes reparta dores?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Que eles sejam como a palha diante do vento, e como a pragana, que o redemoinho arrebata?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Deus, dizeis vós, reserva a iniquidade do pai para seus filhos, mas é a ele mesmo que Deus deveria punir, para que o conheça.

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Vejam os seus próprios olhos a sua ruina, e beba ele do furor do Todo-Poderoso.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Pois, que lhe importa a sua casa depois de morto, quando lhe for cortado o número dos seus meses?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Acaso se ensinará ciência a Deus, a ele que julga os excelsos?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Um morre em plena prosperidade, inteiramente sossegado e tranquilo;

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

com os seus baldes cheios de leite, e a medula dos seus ossos umedecida.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Outro, ao contrário, morre em amargura de alma, não havendo provado do bem.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Juntamente jazem no pó, e os vermes os cobrem.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Eis que conheço os vossos pensamentos, e os maus intentos com que me fazeis injustiça.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Pois dizeis: Onde está a casa do príncipe, e onde a tenda em que morava o ímpio?

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Porventura não perguntastes aos viandantes? E não aceitais o seu testemunho,

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

de que o mau é preservado no dia da destruição, e poupado no dia do furor?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Quem acusará diante dele o seu caminho? E quem lhe dará o pago do que fez?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Ele é levado para a sepultura, e vigiam-lhe o túmulo.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Os torrões do vale lhe são doces, e o seguirão todos os homens, como ele o fez aos inumeráveis que o precederam.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Como, pois, me ofereceis consolações vãs, quando nas vossas respostas só resta falsidade?

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.