Job 27

Giobbe riprese il suo discorso e disse:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

"Come vive Iddio che mi nega giustizia, come vive l’Onnipotente che mi amareggia l’anima,

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

finché avrò fiato e il soffio di Dio sarà nelle mie nari,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

le mie labbra, no, non diranno nulla d’ingiusto, e la mia lingua non proferirà falsità.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Lungi da me l’idea di darvi ragione! Fino all’ultimo respiro non mi lascerò togliere la mia integrità.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Ho preso a difendere la mia giustizia e non cederò; il cuore non mi rimprovera uno solo de’ miei giorni.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Sia trattato da malvagio il mio nemico e da perverso chi si leva contro di me!

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Quale speranza rimane mai all’empio quando Iddio gli toglie, gli rapisce l’anima?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Iddio presterà egli orecchio al grido di lui, quando gli verrà sopra la distretta?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Potrà egli prendere il suo diletto nell’Onnipotente? invocare Iddio in ogni tempo?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Io vi mostrerò il modo d’agire di Dio, non vi nasconderò i disegni dell’Onnipotente.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Ma queste cose voi tutti le avete osservate e perché dunque vi perdete in vani discorsi?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Ecco la parte che Dio riserba all’empio, l’eredità che l’uomo violento riceve dall’Onnipotente.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Se ha figli in gran numero son per la spada; la sua progenie non avrà pane da saziarsi.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

I superstiti son sepolti dalla morte, e le vedove loro non li piangono.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Se accumula l’argento come polvere, se ammucchia vestiti come fango;

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

li ammucchia, sì, ma se ne vestirà il giusto, e l’argento l’avrà come sua parte l’innocente.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

La casa ch’ei si edifica è come quella della tignuola, come il capanno che fa il guardiano della vigna.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Va a letto ricco, ma per l’ultima volta; apre gli occhi e non è più.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Terrori lo sorprendono come acque; nel cuor della notte lo rapisce un uragano.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Il vento d’oriente lo porta via, ed egli se ne va; lo spazza in un turbine dal luogo suo.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Iddio gli scaglia addosso i suoi dardi, senza pietà, per quanto egli tenti di scampare a’ suoi colpi.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

La gente batte le mani quando cade, e fischia dietro a lui quando lascia il luogo dove stava.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.