Proverbs 8

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
¿NO clama la sabiduría, Y da su voz la inteligencia?
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
En los altos cabezos, junto al camino, Á las encrucijadas de las veredas se para;
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
En el lugar de las puertas, á la entrada de la ciudad, Á la entrada de las puertas da voces:
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz *van!*
Oh hombres, á vosotros clamo; Y mi voz es á los hijos de los hombres.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Entended, simples, discreción; Y vosotros, locos, entrad en cordura.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Oíd, porque hablaré cosas excelentes; Y abriré mis labios para cosas rectas.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Porque mi boca hablará verdad, Y la impiedad abominan mis labios.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
En justicia son todas las razones de mi boca; No hay en ellas cosa perversa ni torcida.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Todas ellas son rectas al que entiende, Y razonables á los que han hallado sabiduría.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Recibid mi enseñanza, y no plata; Y ciencia antes que el oro escogido.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Porque mejor es la sabiduría que las piedras preciosas; Y todas las cosas que se pueden desear, no son de comparar con ella.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Yo, la sabiduría, habito con la discreción, Y hallo la ciencia de los consejos.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
El temor de JEHOVÁ es aborrecer el mal; La soberbia y la arrogancia, y el mal camino Y la boca perversa, aborrezco.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Conmigo está el consejo y el ser; Yo soy la inteligencia; mía es la fortaleza.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Por mí reinan los reyes, Y los príncipes determinan justicia.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Por mí dominan los príncipes, Y todos los gobernadores juzgan la tierra.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Yo amo á los que me aman; Y me hallan los que madrugando me buscan.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Las riquezas y la honra están conmigo; Sólidas riquezas, y justicia.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Mejor es mi fruto que el oro, y que el oro refinado; Y mi rédito mejor que la plata escogida.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Por vereda de justicia guiaré, Por en medio de sendas de juicio;
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Para hacer heredar á mis amigos el ser, Y que yo hincha sus tesoros.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
JEHOVÁ me poseía en el principio de su camino, Ya de antiguo, antes de sus obras.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Eternalmente tuve el principado, desde el principio, Antes de la tierra.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Antes de los abismos fuí engendrada; Antes que fuesen las fuentes de las muchas aguas.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Antes que los montes fuesen fundados, Antes de los collados, era yo engendrada:
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
No había aún hecho la tierra, ni las campiñas, Ni el principio del polvo del mundo.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Cuando formaba los cielos, allí estaba yo; Cuando señalaba por compás la sobrefaz del abismo;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Cuando afirmaba los cielos arriba, Cuando afirmaba las fuentes del abismo;
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Cuando ponía á la mar su estatuto, Y á las aguas, que no pasasen su mandamiento; Cuando establecía los fundamentos de la tierra;
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Con él estaba yo ordenándolo todo; Y fuí su delicia todos los días, Teniendo solaz delante de él en todo tiempo.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségem*et* *lelve *az emberek fiaiban.
Huélgome en la parte habitable de su tierra; Y mis delicias son con los hijos de los hombres.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
Ahora pues, hijos, oídme: Y bienaventurados los que guardaren mis caminos.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Atended el consejo, y sed sabios, Y no lo menospreciéis.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Bienaventurado el hombre que me oye, Velando á mis puertas cada día, Guardando los umbrales de mis entradas.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
Porque el que me hallare, hallará la vida, Y alcanzará el favor de JEHOVÁ.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
Mas el que peca contra mí, defrauda su alma: Todos los que me aborrecen, aman la muerte.