Job 29

Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

A i korero tonu a Hopa i tana pepeha, i mea,

Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

Aue, me i rite ki nga marama o mua, ki nga ra i tiaki ai te Atua i ahau!

Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, *s* világánál jártam a setétet;

I tiaho mai ai tana rama ki toku matenga, a na tana whakamarama i haere ai ahau i te pouri:

A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

Me i pera ano me ahau i nga ra o toku taiohitanga, i te mea nei kei runga to te Atua whakaaro puku i toku teneti;

Mikor még a Mindenható velem volt, *és* körültem voltak gyermekeim;

I te mea e noho ana ano te Kaha Rawa i ahau, a kei tetahi taha oku aku tamariki, kei tetahi taha;

Mikor lábaimat *édes* tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

I horoia ai oku takahanga ki te pata, a rere mai ana nga awa hinu ki ahau i roto i te kohatu!

Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

I toku haerenga atu ki te kuwaha ki te pa, a whakapai ana i te nohoanga moku i te waharoa,

Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek *és *állottak.

Ka kite nga taitamariki i ahau, a piri ana ratou: whakatika ana nga koroheke, tu ana ki runga;

A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

Mutu pu te korero a nga tino tangata, kua kopania te ringa ki o ratou mangai;

A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

Ngaro ana te reo o nga rangatira, piri ana o ratou arero ki o ratou ngao.

Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.

No te rongonga hoki o te taringa i ahau manaaki ana i ahau; te kitenga o te kanohi i ahau, whakaae mai ana ki aku mahi:

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

No te mea naku i whakaora te rawakore i a ia e karanga ana, te pani me te tangata hoki kahore nei ona kaiawhina.

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

I tau ki runga ki ahau te manaaki a te tangata e tata ana ki te whakangaromanga; harakoa ana i ahau te ngakau o te pouaru.

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

I kakahuria e ahau te tika, a ko tera toku kakahu: e rite ana taku whakarite whakawa he koroka, he karauna.

A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

He kanohi ahau ki te matapo, he waewae ki te kopa.

A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

He matua ahau ki nga rawakore: a i ata rapua e ahau te tikanga o te totohe a te tangata kihai nei ahau i mohio.

Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

Wawahia ana e ahau nga kauae o te tangata kino, a takiritia mai ana e ahau tana mea pahua i roto i ona niho.

Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

Katahi ahau ka mea, Tera ahau e mate i roto i toku ohanga; ka whakanuia oku ra kia rite ki te onepu te maha:

Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

Ko toku pakiaka tautoro tonu ki nga wai, a i te po tau ana te tomairangi ki runga ki toku peka:

Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.

Ko toku kororia hou tonu i roto i ahau, a hoki ake ana te kaha o taku kopere i toku ringa.

Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

I whakarongo mai nga tangata ki ahau, i tatari, whakarongo puku ana ratou i ahau e whakatakoto whakaaro ana.

Az én szavaim után nem szóltak többet, *s harmatként* hullt rájok beszédem.

I muri i aku kupu kore ake ratou i korero ano; maturuturu iho ana aku kupu ki runga ki a ratou.

Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

I taria mai ahau e ratou ano ko te ua; hamama mai ana o ratou mangai ano e tatari ana ki te ua o muri.

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

Ka kata ahau ki a ratou, kihai i whakaponohia e ratou; kihai hoki ratou i whakataka i te marama o toku mata.

*Örömest* választottam útjokat, mint főember ültem *ott;* úgy laktam *ott,* mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Naku to ratou ara i whiriwhiri, a noho ana ahau hei rangatira, noho ana hoki ahau ano he kingi i roto i te ope; i rite ahau ki te kaiwhakamarie o te hunga e tangi ana.