Job 30

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Inaianei ia e kataina mai ana ahau e te hunga tamariki rawa i ahau, e te hunga kihai nei ahau i whakaae kia uru o ratou matua ki roto ki nga kuri o taku kahui.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Ae ra, hei aha maku te kaha o o ratou ringa? He hanga pirau nei hoki to ratou koroheketanga.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
Tupuhi ana ratou i te rawakore, i te hemokai; e ngau ana ratou i te oneone pakapaka, i roto i te pouritanga o te tuhea, o te ururua.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
E whawhaki ana ratou i nga marou i roto o nga rakau ririki; a ko nga pakiaka hunipa hei kai ma ratou.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
He mea pei atu ratou i roto i nga tangata; e karangarangatia ana ratou ano he tahae.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
Me noho rawa atu ratou i nga kapiti o nga awaawa, i nga waro o te whenua, i nga kamaka.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
Tangi a kaihe ana ratou i roto i nga rakau ririki; huihuia ana ratou ki raro i nga ongaonga.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
He tamariki ratou na nga kuware, ae ra, he tamariki na te hunga ingoakore; he hunga i patua atu i runga i te whenua.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Inaianei ia kua waiho ahau hei waiata ma ratou, ae, hei whakatauki ma ratou.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
E whakarihariha mai ana ratou ki ahau, e neke rawa atu ana i ahau, a kahore e kaiponuhia e ratou te huware ki toku mata.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Kua oti hoki tana aho te wewete e ia, a e whakatupuria kinotia ana ahau e ia, a kua tukua e ratou te paraire i toku aroaro.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
I te taha ki matau ka ara te marea; taia ana e ratou oku waewae, a akina ana nga ara o a ratou whakangaromanga ki ahau.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
E taka kino ana ratou i toku ara, e whakatupu ana i te he moku, a kahore he hoa mahi mo ratou.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*
Rite tonu ki te wai nui e pakaru mai ana to ratou haerenga mai: i taua whakangaromanga nei, huri mai ana ratou ki runga ki ahau:
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Kua tahuri mai nga whakawehi ki ahau, e aru ana ratou i toku whakaaro rangatira ano he hau; ko te whakahauora moku, pahemo ke ana ano he kapua.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Na inaianei kua maringi toku wairua i roto i ahau: mau pu ahau i nga ra o te tangi.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
I te po e werohia ana oku wheua i roto i ahau; kahore hoki he okiokinga o nga mamae e ngau nei i ahau.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
He kaha nui no toku mate i ahua ke ai toku kakahu; e awhi nei i ahau, e penei ana me te whiri o toku koti.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Kua maka ahau e ia ki te paru, kua rite ahau ki te puehu, ki te pungarehu.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!
E tangi ana ahau ki a koe, heoi kahore koe e whakao mai ki ahau; e tu ana, heoi ka titiro kau mai koe ki ahau.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Kua huri ke, kua kino tau mahi ki ahau: ko te kaha o tou ringa kei te tukino i ahau.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Kua hapainga ake ahau e koe ki te hau, a meinga ana tera e koe hei hoiho moku; a whakamotitia iho ahau e koe i roto i te tupuhi.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
E mohio ana hoki ahau tera ahau e kawea e koe ki te mate, ki te whare hoki i whakaritea mo te hunga ora katoa.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
E kore ano ia tona ringa e totoro iho ki te urupa; ahakoa hei mate mona ka mea ia ki te karanga, he whakaaro ki enei mea.
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Kihai ianei ahau i tangi ki te tangata he mate nei tona? kihai ranei toku wairua i pouri ki te rawakore?
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
I ahau i tatari ai ki te pai, heoi kua tae mai te kino; tumanako atu ana ahau ki te marama, heoi kua tae mai te pouri.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Ko oku whekau, me te mea e koropupu ana, te ata takoto; haukotia mai ana ahau e nga ra o te tangi.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.
E haereere pouri ana ahau, kahore he ra; ko taku whakatikanga ake i roto i te whakaminenga, ka karanga awhina.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Hei teina ahau ki nga tarakona, hei hoa mo nga ruru.
Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Ko toku kiri mangu tonu, e ngahoro ana i ahau, kaia ana oku wheua i te wera.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
No reira i tahuri ke ai taku hapa ki te tangi, me taku okana ki te reo o te hunga e uhunga ana.