Psalms 69

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

(Til Sangmesteren. Til Liljerne. Af David.) Frels mig Gud, thi Vandene når mig til Sjælen,

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

jeg er sunket i bundløst Dynd, hvor der intet Fodfæste er, kommet i Vandenes Dyb, og Strømmen går over mig;

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

træt har jeg skreget mig, Struben brænder, mit Øje er mat af at bie på min Gud;

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

flere end mit Hoveds Hår er de, der hader mig uden Grund, mange er de, som vil mig til Livs, uden Skel er mig fjendske; hvad jeg ikke har ranet, skal jeg dog erstatte!

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Gud, du kender min Dårskab, min Skyld er ej skjult for dig.

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Lad mig ej bringe Skam over dem, som bier på dig, o Herre, Hærskarers HERRE, lad mig ej bringe Skændsel over dem der søger dig, Israels Gud!

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Thi for din Skyld bærer jeg Spot, mit Åsyn dækkes af Skændsel;

Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.

fremmed er jeg for mine Brødre en Udlænding for min Moders Sønner.

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

Thi Nidkærhed for dit Hus har fortæret mig, Spotten mod dig er faldet på mig:

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

jeg spæged min Sjæl med Faste, og det blev mig til Spot;

Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.

i Sæk har jeg klædt mig, jeg blev dem et Mundheld.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

De, der sidder i Porten, taler om mig, ved Drikkelagene synger de om mig.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Men jeg beder, HERRE, til dig i Nådens Tid, o Gud, i din store Miskundhed svare du mig!

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

Frels mig med din trofaste Hjælp fra Dyndet, at jeg ikke skal synke; red mig fra dem, der hader mig, fra Vandenes Dyb,

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

lad Strømmen ikke gå over mig; lad Dybet ikke sluge mig eller Brønden lukke sig over mig.

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Svar mig, HERRE, thi god er din Nåde, vend dig til mig efter din store Barmhjertighed;

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

dit Åsyn skjule du ej for din Tjener, thi jeg er i Våde, skynd dig og svar mig;

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

kom til min Sjæl og løs den, fri mig for mine Fjenders Skyld!

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Du ved, hvorledes jeg smædes og bærer Skam og Skændsel; du har Rede på alle mine Fjender.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Spot har ulægeligt knust mit Hjerte; jeg bied forgæves på Medynk, på Trøstere uden at finde;

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

de gav mig Malurt at spise og slukked min Tørst med Eddike.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Lad Bordet foran dem blive en Snare, deres Takofre blive en Fælde;

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

lad Øjnene slukkes, så Synet svigter, lad Lænderne altid vakle!

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Din Vrede udøse du over dem din glødende Harme nå dem;

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

deres Teltlejr blive et Øde, og ingen bo i deres Telte!

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Thi de forfølger den, du slog, og øger Smerten for dem, du såred.

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Tilregn dem hver eneste Brøde lad dem ikke få Del i din Retfærd;

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

lad dem slettes af Livets Bog, ej optegnes blandt de retfærdige!

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Men mig, som er arm og lidende, bjærge din Frelse, o Gud!

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Jeg vil prise Guds Navn med Sang og ophøje ham med Tak;

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

det er mer for HERREN end Okser end Tyre med Horn og Klove!

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Når de ydmyge ser det, glæder de sig; I, som søger Gud, eders Hjerte oplives!

Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Thi HERREN låner de fattige Øre, han agter ej fangne Venner ringe.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

Himmel og Jord skal prise ham, Havet og alt, hvad der rører sig der;

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

thi Gud vil frelse Zion og opbygge Judas Byer; der skal de bo og tage det i Eje;

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *

hans Tjeneres Afkom skal arve det, de, der elsker hans Navn, skal bo deri.