Job 27

Job prit de nouveau la parole sous forme sentencieuse et dit:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Dieu qui me refuse justice est vivant! Le Tout-Puissant qui remplit mon âme d'amertume est vivant!

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Aussi longtemps que j'aurai ma respiration, Et que le souffle de Dieu sera dans mes narines,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

Mes lèvres ne prononceront rien d'injuste, Ma langue ne dira rien de faux.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Loin de moi la pensée de vous donner raison! Jusqu'à mon dernier soupir je défendrai mon innocence;

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Je tiens à me justifier, et je ne faiblirai pas; Mon coeur ne me fait de reproche sur aucun de mes jours.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Que mon ennemi soit comme le méchant, Et mon adversaire comme l'impie!

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Quelle espérance reste-t-il à l'impie, Quand Dieu coupe le fil de sa vie, Quand il lui retire son âme?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Est-ce que Dieu écoute ses cris, Quand l'angoisse vient l'assaillir?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Fait-il du Tout-Puissant ses délices? Adresse-t-il en tout temps ses prières à Dieu?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Je vous enseignerai les voies de Dieu, Je ne vous cacherai pas les desseins du Tout-Puissant.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Mais vous les connaissez, et vous êtes d'accord; Pourquoi donc vous laisser aller à de vaines pensées?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Voici la part que Dieu réserve au méchant, L'héritage que le Tout-Puissant destine à l'impie.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

S'il a des fils en grand nombre, c'est pour le glaive, Et ses rejetons manquent de pain;

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Ceux qui échappent sont enterrés par la peste, Et leurs veuves ne les pleurent pas.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

S'il amasse l'argent comme la poussière, S'il entasse les vêtements comme la boue,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

C'est lui qui entasse, mais c'est le juste qui se revêt, C'est l'homme intègre qui a l'argent en partage.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

Sa maison est comme celle que bâtit la teigne, Comme la cabane que fait un gardien.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Il se couche riche, et il meurt dépouillé; Il ouvre les yeux, et tout a disparu.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Les terreurs le surprennent comme des eaux; Un tourbillon l'enlève au milieu de la nuit.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

Le vent d'orient l'emporte, et il s'en va; Il l'arrache violemment de sa demeure.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Dieu lance sans pitié des traits contre lui, Et le méchant voudrait fuir pour les éviter.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

On bat des mains à sa chute, Et on le siffle à son départ.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.