Psalms 69

(Til Sangmesteren. Til Liljerne. Af David.) Frels mig Gud, thi Vandene når mig til Sjælen,

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

jeg er sunket i bundløst Dynd, hvor der intet Fodfæste er, kommet i Vandenes Dyb, og Strømmen går over mig;

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

træt har jeg skreget mig, Struben brænder, mit Øje er mat af at bie på min Gud;

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

flere end mit Hoveds Hår er de, der hader mig uden Grund, mange er de, som vil mig til Livs, uden Skel er mig fjendske; hvad jeg ikke har ranet, skal jeg dog erstatte!

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Gud, du kender min Dårskab, min Skyld er ej skjult for dig.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Lad mig ej bringe Skam over dem, som bier på dig, o Herre, Hærskarers HERRE, lad mig ej bringe Skændsel over dem der søger dig, Israels Gud!

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

Thi for din Skyld bærer jeg Spot, mit Åsyn dækkes af Skændsel;

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

fremmed er jeg for mine Brødre en Udlænding for min Moders Sønner.

Mert te éretted viselek gyalázatot, *és* borítja pironság az én orczámat.

Thi Nidkærhed for dit Hus har fortæret mig, Spotten mod dig er faldet på mig:

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

jeg spæged min Sjæl med Faste, og det blev mig til Spot;

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

i Sæk har jeg klædt mig, jeg blev dem et Mundheld.

Ha sírok és bőjtöléssel *gyötröm* lelkemet, az is gyalázatomra válik.

De, der sidder i Porten, taler om mig, ved Drikkelagene synger de om mig.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

Men jeg beder, HERRE, til dig i Nådens Tid, o Gud, i din store Miskundhed svare du mig!

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Frels mig med din trofaste Hjælp fra Dyndet, at jeg ikke skal synke; red mig fra dem, der hader mig, fra Vandenes Dyb,

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

lad Strømmen ikke gå over mig; lad Dybet ikke sluge mig eller Brønden lukke sig over mig.

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

Svar mig, HERRE, thi god er din Nåde, vend dig til mig efter din store Barmhjertighed;

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

dit Åsyn skjule du ej for din Tjener, thi jeg er i Våde, skynd dig og svar mig;

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

kom til min Sjæl og løs den, fri mig for mine Fjenders Skyld!

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Du ved, hvorledes jeg smædes og bærer Skam og Skændsel; du har Rede på alle mine Fjender.

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Spot har ulægeligt knust mit Hjerte; jeg bied forgæves på Medynk, på Trøstere uden at finde;

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

de gav mig Malurt at spise og slukked min Tørst med Eddike.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Lad Bordet foran dem blive en Snare, deres Takofre blive en Fælde;

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

lad Øjnene slukkes, så Synet svigter, lad Lænderne altid vakle!

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Din Vrede udøse du over dem din glødende Harme nå dem;

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

deres Teltlejr blive et Øde, og ingen bo i deres Telte!

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

Thi de forfølger den, du slog, og øger Smerten for dem, du såred.

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

Tilregn dem hver eneste Brøde lad dem ikke få Del i din Retfærd;

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

lad dem slettes af Livets Bog, ej optegnes blandt de retfærdige!

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Men mig, som er arm og lidende, bjærge din Frelse, o Gud!

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

Jeg vil prise Guds Navn med Sang og ophøje ham med Tak;

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

det er mer for HERREN end Okser end Tyre med Horn og Klove!

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

Når de ydmyge ser det, glæder de sig; I, som søger Gud, eders Hjerte oplives!

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

Thi HERREN låner de fattige Øre, han agter ej fangne Venner ringe.

Látják *ezt* majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

Himmel og Jord skal prise ham, Havet og alt, hvad der rører sig der;

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

thi Gud vil frelse Zion og opbygge Judas Byer; der skal de bo og tage det i Eje;

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

hans Tjeneres Afkom skal arve det, de, der elsker hans Navn, skal bo deri.

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. * (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. *