Job 27

Job vedblev at fremsætte sit Tankesprog:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

"Så sandt Gud lever, som satte min Ret til Side, den Almægtige, som gjorde mig mod i Hu:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

Så længe jeg drager Ånde og har Guds Ånde i Næsen,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

skal mine Læber ej tale Uret, min Tunge ej fare med Svig!

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Langt være det fra mig at give jer Ret; til jeg udånder, opgiver jeg ikke min Uskyld.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Jeg hævder min Ret, jeg slipper den ikke, ingen af mine Dage piner mit Sind.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Som den gudløse gå det min Fjende, min Modstander som den lovløse!

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Thi hvad er den vanhelliges Håb, når Gud bortskærer og kræver hans Sjæl?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Hører mon Gud hans Skrig, når Angst kommer over ham?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Mon han kan fryde sig over den Almægtige, føjer han ham, når han påkalder ham?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Jeg vil lære jer om Guds Hånd, den Almægtiges Tanker dølger jeg ikke;

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

se, selv har I alle set det, hvi har I så tomme Tanker?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Det er den gudløses Lod fra Gud, Arven, som Voldsmænd får fra den Almægtige:

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Vokser hans Sønner, er det for Sværdet, hans Afkom mættes ikke med Brød;

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

de øvrige bringer Pesten i Graven, deres Enker kan ej holde Klage over dem.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Opdynger han Sølv som Støv og samler sig Klæder som Ler

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

han samler, men den retfærdige klæder sig i dem, og Sølvet arver den skyldfri;

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

han bygger sit Hus som en Edderkops, som Hytten, en Vogter gør sig;

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

han lægger sig rig, men for sidste ang, han slår Øjnene op, og er det ej mer;

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Rædsler når ham som Vande, ved Nat river Stormen ham bort;

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

løftet af Østenstorm farer han bort, den fejer ham væk fra hans Sted.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Skånselsløst skyder han på ham, i Hast må han fly fra hans Hånd;

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

man klapper i Hænderne mod ham og piber ham bort fra hans Sted!

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.