Job 21

Тогава Йов отговори и каза:

Felele pedig Jób, és monda:

Слушайте внимателно речта ми и нека това бъде утехата от вас.

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Потърпете ме, и ще говоря; а след като съм говорил, се присмивай.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

На човек ли се оплаквам? И защо да не се притесни духът ми?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Обърнете се към мен и онемейте, и сложете ръка на уста!

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Дори и когато си спомня, се ужасявам и трепет обзема плътта ми.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Защо безбожните живеят, остаряват, стават много силни?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Потомството им се утвърждава заедно с тях пред лицето им, издънките им — пред очите им.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Домовете им са в безопасност от страх и Божията тояга не е върху тях.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Говедата им се плодят, без да пропускат; кравата им се тели, без да помята.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Пускат момчетата си като стадо и децата им скачат наоколо.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Издигат глас със тъпанче и арфа и се радват при звука на флейта.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Прекарват дните си в благополучие и в миг потъват във Шеол.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

И въпреки това казват на Бога: Махни се от нас, защото не желаем познанието на пътищата Ти!

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Какво е Всемогъщият, че да Му служим? И какво ни ползва да Го призоваваме?

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Ето, благополучието им не е в ръката им. Далеч да е от мен съветът на безбожните!

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

Колко често угасва светилото на безбожните и бедствието им връхлита върху тях, и Бог им разпределя примки в гнева Си,

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

и те са като слама пред вятъра и като плява, която бурята отнася?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

Дали Бог пази наказанието за греха му за децата му? По-добре да отплати на него, за да разбере!

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Собствените му очи да видят гибелта му и от яростта на Всемогъщия да пие!

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Защото, каква радост има от дома си след себе си, когато броят на месеците му се пресече насред?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

Ще научи ли някой Бога на знание, когато Той е, който съди високопоставените?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Един умира в цялата си сила, напълно спокоен и сигурен;

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

ребрата му са пълни с тлъстина и мозъкът на костите му свеж е.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

А друг умира с горестна душа и никога не е ял с радост.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Заедно лежат в пръстта и червеи покриват ги еднакво.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

Ето, зная мислите ви и плановете ви за моето съсипване.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Защото вие казвате: Къде е къщата на първенеца? Къде е шатрата и жилището на безбожните?

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Не сте ли попитали пътуващите по пътя? И не познавате ли техните белези?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Защото безбожните се пазят за ден на гибел и в деня на ярост ще бъдат отведени.

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Кой ще изяви пътя му в лицето му? И кой ще му отплати, каквото е извършил?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Но и той ще бъде отведен в гроба и в гроба ще остане.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Буците на долината ще му бъдат сладки и всеки човек ще отиде след него, както безброй други преди него са отишли.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

Как тогава ще ме утешавате с празни думи, когато в отговорите ви остава лъжовност?

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.