Luke 19

et ingressus perambulabat Hiericho

És bemenvén, általméne Jerikhón.

et ecce vir nomine Zaccheus et hic erat princeps publicanorum et ipse dives

És ímé *vala ott* egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.

et quaerebat videre Iesum quis esset et non poterat prae turba quia statura pusillus erat

És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

et praecurrens ascendit in arborem sycomorum ut videret illum quia inde erat transiturus

És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.

et cum venisset ad locum suspiciens Iesus vidit illum et dixit ad eum Zacchee festinans descende quia hodie in domo tua oportet me manere

És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

et festinans descendit et excepit illum gaudens

És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

et cum viderent omnes murmurabant dicentes quod ad hominem peccatorem devertisset

És mikor *ezt* látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

stans autem Zaccheus dixit ad Dominum ecce dimidium bonorum meorum Domine do pauperibus et si quid aliquem defraudavi reddo quadruplum

Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

ait Iesus ad eum quia hodie salus domui huic facta est eo quod et ipse filius sit Abrahae

Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.

venit enim Filius hominis quaerere et salvum facere quod perierat

Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

haec illis audientibus adiciens dixit parabolam eo quod esset prope Hierusalem et quia existimarent quod confestim regnum Dei manifestaretur

És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

dixit ergo homo quidam nobilis abiit in regionem longinquam accipere sibi regnum et reverti

Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.

vocatis autem decem servis suis dedit illis decem mnas et ait ad illos negotiamini dum venio

Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.

cives autem eius oderant illum et miserunt legationem post illum dicentes nolumus hunc regnare super nos

Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.

et factum est ut rediret accepto regno et iussit vocari servos quibus dedit pecuniam ut sciret quantum quisque negotiatus esset

És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

venit autem primus dicens domine mna tua decem mnas adquisivit

Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.

et ait illi euge bone serve quia in modico fidelis fuisti eris potestatem habens supra decem civitates

Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.

et alter venit dicens domine mna tua fecit quinque mnas

És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

et huic ait et tu esto supra quinque civitates

Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.

et alter venit dicens domine ecce mna tua quam habui repositam in sudario

És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;

timui enim te quia homo austeris es tollis quod non posuisti et metis quod non seminasti

Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem *te* tettél el, és aratod, a mit nem *te* vetettél.

dicit ei de ore tuo te iudico serve nequam sciebas quod ego austeris homo sum tollens quod non posui et metens quod non seminavi

Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem *én* tettem el, és aratom, a mit nem *én* vetettem;

et quare non dedisti pecuniam meam ad mensam et ego veniens cum usuris utique exegissem illud

Miért nem adtad azért az én pénzemet a *pénzváltók* asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?

et adstantibus dixit auferte ab illo mnam et date illi qui decem mnas habet

És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.

et dixerunt ei domine habet decem mnas

És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

dico autem vobis quia omni habenti dabitur ab eo autem qui non habet et quod habet auferetur ab eo

*És* *ő monda:* Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.

verumtamen inimicos meos illos qui noluerunt me regnare super se adducite huc et interficite ante me

Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

et his dictis praecedebat ascendens in Hierosolyma

És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.

et factum est cum adpropinquasset ad Bethfage et Bethania ad montem qui vocatur Oliveti misit duos discipulos suos

És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák *hegyének* hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

dicens ite in castellum quod contra est in quod introeuntes invenietis pullum asinae alligatum cui nemo umquam hominum sedit solvite illum et adducite

Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.

et si quis vos interrogaverit quare solvitis sic dicetis ei quia Dominus operam eius desiderat

És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

abierunt autem qui missi erant et invenerunt sicut dixit illis stantem pullum

És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.

solventibus autem illis pullum dixerunt domini eius ad illos quid solvitis pullum

És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

at illi dixerunt quia Dominus eum necessarium habet

Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

et duxerunt illum ad Iesum et iactantes vestimenta sua supra pullum inposuerunt Iesum

Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.

eunte autem illo substernebant vestimenta sua in via

És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.

et cum adpropinquaret iam ad descensum montis Oliveti coeperunt omnes turbae discentium gaudentes laudare Deum voce magna super omnibus quas viderant virtutibus

Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;

dicentes benedictus qui venit rex in nomine Domini pax in caelo et gloria in excelsis

Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

et quidam Pharisaeorum de turbis dixerunt ad illum magister increpa discipulos tuos

És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

quibus ipse ait dico vobis quia si hii tacuerint lapides clamabunt

És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

et ut adpropinquavit videns civitatem flevit super illam dicens

És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.

quia si cognovisses et tu et quidem in hac die tua quae ad pacem tibi nunc autem abscondita sunt ab oculis tuis

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre *valók!* de most elrejtettek a te szemeid elől.

quia venient dies in te et circumdabunt te inimici tui vallo et circumdabunt te et coangustabunt te undique

Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.

ad terram prosternent te et filios qui in te sunt et non relinquent in te lapidem super lapidem eo quod non cognoveris tempus visitationis tuae

És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

et ingressus in templum coepit eicere vendentes in illo et ementes

És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,

dicens illis scriptum est quia domus mea domus orationis est vos autem fecistis illam speluncam latronum

Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

et erat docens cotidie in templo principes autem sacerdotum et scribae et principes plebis quaerebant illum perdere

És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:

et non inveniebant quid facerent illi omnis enim populus suspensus erat audiens illum

És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, *reá* hallgatván.