Luke 18

dicebat autem et parabolam ad illos quoniam oportet semper orare et non deficere

Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

dicens iudex quidam erat in quadam civitate qui Deum non timebat et hominem non verebatur

Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

vidua autem quaedam erat in civitate illa et veniebat ad eum dicens vindica me de adversario meo

Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

et nolebat per multum tempus post haec autem dixit intra se et si Deum non timeo nec hominem revereor

Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

tamen quia molesta est mihi haec vidua vindicabo illam ne in novissimo veniens suggillet me

Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

ait autem Dominus audite quid iudex iniquitatis dicit

Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

Deus autem non faciet vindictam electorum suorum clamantium ad se die ac nocte et patientiam habebit in illis

Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

dico vobis quia cito faciet vindictam illorum verumtamen Filius hominis veniens putas inveniet fidem in terra

Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

dixit autem et ad quosdam qui in se confidebant tamquam iusti et aspernabantur ceteros parabolam istam

Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:

duo homines ascenderunt in templum ut orarent unus Pharisaeus et alter publicanus

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

Pharisaeus stans haec apud se orabat Deus gratias ago tibi quia non sum sicut ceteri hominum raptores iniusti adulteri vel ut etiam hic publicanus

A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

ieiuno bis in sabbato decimas do omnium quae possideo

Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

et publicanus a longe stans nolebat nec oculos ad caelum levare sed percutiebat pectus suum dicens Deus propitius esto mihi peccatori

A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

dico vobis descendit hic iustificatus in domum suam ab illo quia omnis qui se exaltat humiliabitur et qui se humiliat exaltabitur

Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

adferebant autem ad illum et infantes ut eos tangeret quod cum viderent discipuli increpabant illos

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.

Iesus autem convocans illos dixit sinite pueros venire ad me et nolite eos vetare talium est enim regnum Dei

De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

amen dico vobis quicumque non acceperit regnum Dei sicut puer non intrabit in illud

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

et interrogavit eum quidam princeps dicens magister bone quid faciens vitam aeternam possidebo

És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?

dixit autem ei Iesus quid me dicis bonum nemo bonus nisi solus Deus

Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

mandata nosti non occides non moechaberis non furtum facies non falsum testimonium dices honora patrem tuum et matrem

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.

qui ait haec omnia custodivi a iuventute mea

Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

quo audito Iesus ait ei adhuc unum tibi deest omnia quaecumque habes vende et da pauperibus et habebis thesaurum in caelo et veni sequere me

Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.

his ille auditis contristatus est quia dives erat valde

Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

videns autem illum Iesus tristem factum dixit quam difficile qui pecunias habent in regnum Dei intrabunt

És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!

facilius est enim camelum per foramen acus transire quam divitem intrare in regnum Dei

Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

et dixerunt qui audiebant et quis potest salvus fieri

A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

ait illis quae inpossibilia sunt apud homines possibilia sunt apud Deum

Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

ait autem Petrus ecce nos dimisimus omnia et secuti sumus te

És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

qui dixit eis amen dico vobis nemo est qui reliquit domum aut parentes aut fratres aut uxorem aut filios propter regnum Dei

Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

et non recipiat multo plura in hoc tempore et in saeculo venturo vitam aeternam

A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

adsumpsit autem Iesus duodecim et ait illis ecce ascendimus Hierosolyma et consummabuntur omnia quae scripta sunt per prophetas de Filio hominis

És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.

tradetur enim gentibus et inludetur et flagellabitur et conspuetur

Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;

et postquam flagellaverint occident eum et die tertia resurget

És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

et ipsi nihil horum intellexerunt et erat verbum istud absconditum ab eis et non intellegebant quae dicebantur

Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

factum est autem cum adpropinquaret Hiericho caecus quidam sedebat secus viam mendicans

Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

et cum audiret turbam praetereuntem interrogabat quid hoc esset

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

dixerunt autem ei quod Iesus Nazarenus transiret

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

et clamavit dicens Iesu Fili David miserere mei

És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

et qui praeibant increpabant eum ut taceret ipse vero multo magis clamabat Fili David miserere mei

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

stans autem Iesus iussit illum adduci ad se et cum adpropinquasset interrogavit illum

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

dicens quid tibi vis faciam at ille dixit Domine ut videam

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

et Iesus dixit illi respice fides tua te salvum fecit

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

et confestim vidit et sequebatur illum magnificans Deum et omnis plebs ut vidit dedit laudem Deo

És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig *ezt* látván, dicsőséget ada az Istennek.