Luke 20

et factum est in una dierum docente illo populum in templo et evangelizante convenerunt principes sacerdotum et scribae cum senioribus

És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

et aiunt dicentes ad illum dic nobis in qua potestate haec facis aut quis est qui dedit tibi hanc potestatem

És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

respondens autem dixit ad illos interrogabo vos et ego verbum respondete mihi

Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

baptismum Iohannis de caelo erat an ex hominibus

A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

at illi cogitabant inter se dicentes quia si dixerimus de caelo dicet quare ergo non credidistis illi

Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha *ezt* mondjuk: Mennyből; *azt* fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

si autem dixerimus ex hominibus plebs universa lapidabit nos certi sunt enim Iohannem prophetam esse

Ha pedig *ezt* mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.

et responderunt se nescire unde esset

Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét *vala.*

et Iesus ait illis neque ego dico vobis in qua potestate haec facio

És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

coepit autem dicere ad plebem parabolam hanc homo plantavit vineam et locavit eam colonis et ipse peregre fuit multis temporibus

És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

et in tempore misit ad cultores servum ut de fructu vineae darent illi qui caesum dimiserunt eum inanem

És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

et addidit alterum servum mittere illi autem hunc quoque caedentes et adficientes contumelia dimiserunt inanem

És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

et addidit tertium mittere qui et illum vulnerantes eiecerunt

És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

dixit autem dominus vineae quid faciam mittam filium meum dilectum forsitan cum hunc viderint verebuntur

Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

quem cum vidissent coloni cogitaverunt inter se dicentes hic est heres occidamus illum ut nostra fiat hereditas

De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

et eiectum illum extra vineam occiderunt quid ergo faciet illis dominus vineae

És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

veniet et perdet colonos istos et dabit vineam aliis quo audito dixerunt illi absit

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen *az!*

ille autem aspiciens eos ait quid est ergo hoc quod scriptum est lapidem quem reprobaverunt aedificantes hic factus est in caput anguli

Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

omnis qui ceciderit supra illum lapidem conquassabitur supra quem autem ceciderit comminuet illum

Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

et quaerebant principes sacerdotum et scribae mittere in illum manus illa hora et timuerunt populum cognoverunt enim quod ad ipsos dixerit similitudinem istam

És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

et observantes miserunt insidiatores qui se iustos simularent ut caperent eum in sermone et traderent illum principatui et potestati praesidis

Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

et interrogaverunt illum dicentes magister scimus quia recte dicis et doces et non accipis personam sed in veritate viam Dei doces

Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

licet nobis dare tributum Caesari an non

Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

considerans autem dolum illorum dixit ad eos quid me temptatis

Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

ostendite mihi denarium cuius habet imaginem et inscriptionem respondentes dixerunt Caesaris

Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

et ait illis reddite ergo quae Caesaris sunt Caesari et quae Dei sunt Deo

Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

et non potuerunt verbum eius reprehendere coram plebe et mirati in responso eius tacuerunt

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

accesserunt autem quidam Sadducaeorum qui negant esse resurrectionem et interrogaverunt eum

Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

dicentes magister Moses scripsit nobis si frater alicuius mortuus fuerit habens uxorem et hic sine filiis fuerit ut accipiat eam frater eius uxorem et suscitet semen fratri suo

Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye *annak* feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.

septem ergo fratres erant et primus accepit uxorem et mortuus est sine filiis

Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

et sequens accepit illam et ipse mortuus est sine filio

A másik vevé el azért annak feleségét, és az *is* magzatok nélkül halt meg;

et tertius accepit illam similiter et omnes septem et non reliquerunt semen et mortui sunt

Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

novissima omnium mortua est et mulier

Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

in resurrectione ergo cuius eorum erit uxor siquidem septem habuerunt eam uxorem

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

et ait illis Iesus filii saeculi huius nubunt et traduntur ad nuptias

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

illi autem qui digni habebuntur saeculo illo et resurrectione ex mortuis neque nubunt neque ducunt uxores

De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

neque enim ultra mori poterunt aequales enim angelis sunt et filii sunt Dei cum sint filii resurrectionis

Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

quia vero resurgant mortui et Moses ostendit secus rubum sicut dicit Dominum Deum Abraham et Deum Isaac et Deum Iacob

Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

Deus autem non est mortuorum sed vivorum omnes enim vivunt ei

Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek *Istene:* mert mindenek élnek ő néki.

respondentes autem quidam scribarum dixerunt magister bene dixisti

Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

et amplius non audebant eum quicquam interrogare

És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

dixit autem ad illos quomodo dicunt Christum Filium David esse

Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

et ipse David dicit in libro Psalmorum dixit Dominus Domino meo sede a dextris meis

Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,

donec ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum

Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

David ergo Dominum illum vocat et quomodo filius eius est

Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

audiente autem omni populo dixit discipulis suis

És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:

adtendite a scribis qui volunt ambulare in stolis et amant salutationes in foro et primas cathedras in synagogis et primos discubitus in conviviis

Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

qui devorant domos viduarum simulantes longam orationem hii accipient damnationem maiorem

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.